Egy gyorsan elrepülő nap - Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató 2013

Ideje volt ide is eljutni - mondhatnánk. Nem tudom, hogy tudod-e, de kicsinek viszonylag nagy repülőbolond voltam, ami például az ovis jelemen is tapasztalható volt :) Volt valahonnan egy pár repülőmodellem is, amik annak idején a szobámban felfüggesztve “szárnyaltak”. Azt ugyan nem gondoltam volna, hogy valaha is alkalmam lesz belőlük egy párat 1:1 méretarányban látni, főleg nem működés közben… Pedig lett. Bátyám volt olyan kedves és meglepett egy pár jeggyel, hogy végre ez a kis álmunk is a helyére kerüljön.

Pár véletlenszerű kommentár:

  • Nem tudom, hogy mindenki meg volt-e elégedve a programmal, de azt hiszem joggal mondhatom, hogy iszonyatosan sűrű volt. A hőguta elkerülése végett bizonyos részeit ki kellett hagynunk (bemenekültünk a VW-es csarnokba hűsölni), de még így is rengeteg érdekességet láttunk. Repülőből annyit, hogy már elszálló gépeket láttam, amikor becsuktam a szemem.

  • Mostanában ilyen szerencsénk van, de… sikerült kifogni a legnagyobb hőséget a szombati napra. Értem én, hogy folyadékbevitel, meg minden, de ezen a szinten már nem folyadékot akar az ember fia, hanem jeget. Rengeteg jeget. Ennek az igényemnek a kiszolgálására a pultok döntő többségénél esély sem volt, leszámítva a mojito-s pultokat, de ott meg ennek megfelelően óriási sorok voltak. (Kivártuk azért.) Folyadékbevitelről annyit, hogy körülbelül 10 liter ment le minimum - őszintén szólva azon se csodálkoztam volna, hogyha a veséim azt mondták volna, hogy “viszlát!” és ők is elszállnak :D

  • Teljesen meglepő módon nem égtünk le a napon, amiben a vásárolt napozóspray-nek nagy szerepe volt, de ettől függetlenül csodálkozom rajta még mindig.

  • Hogy mi tetszett a legjobban? Elég sokat álltunk azon a részen, ahol a kerítéstől pár méterre a törökök és az oroszok gépei voltak, türelmesen várakozva arra, hogy végre felszállhassanak. Végignézni őket, ahogy szép sorban beindítják őket és felszállnak olyan élmény volt, amit nem fog egy televíziós közvetítés visszaadni. Főleg nem azt, amikor a Su-27-esekkel csinálják ezt. Hangtechnikában valamennyire járatosoknak: ezt semmivel nem lehet visszaadni, olyan pontokon súrolgatta a hallásom határait, amit egyszerűen nem tudok hasonlítani semmihez. Géphang volt, de az a fajta, ami már nem egy egyszerű repülőgép hangja, mondanám azt, hogy már a hangjából is tudod, hogy fegyverről van szó, olyanról, aminek jobb megadni a szükséges tiszteletet. ;) Egy picike ízelítő (mondom, ezt felvétel nem fogja reprodukálni…):

  • Nagyon örültem neki, hogy ekkora buli volt, ennyien voltak, ennyire tudtak az emberek örülni. Mindennek, például azt is hangos ovációval köszöntük meg, hogy a kemény egy darab felhő épp el tudta takarni a napot :D

Párizsi metrótérkép, egészen más szemmel

Párizsi metróhálózat
Párizsi metróhálózat

Láttatok már igazán jól logikailag felépített sematikus térképet, hogyha metróról van szó?

Ezt még egy Budapest szintű városnál viszonylag egyszerű megoldani, de amikor Párizsban jártam-keltem, többször is meggyűlt a bajom az ottani “BKV”, a RATP próbálkozásaival. Most láttam csak, hogy egy Max Roberts nevű úriember szakított a hagyományos, “töröttvonalas” ábrázolással és megpróbálta a világ pár nagyvárosának metróvonalait koncentrikus körökbe rendezve ábrázolni. Az eredmény egészen durván vizuális és számomra igencsak használhatónak tűnik, lásd a jobb oldalon.

Egy koncertfelvétel, ami sok mindent felvetett: Schiller - Sonne

Tudom, hogy nem túl rövid, de nézd végig. Az előadás közben többször is bebizonyosodik, hogy ezt ők bizony halál komolyan gondolják - nem tudom, vagy négyszer végigmentem rajta, míg minden ingert sikerült a helyére tenni. Külön kiemelném azt a “fénylényt”, amit a színpad fölé sikerült varázsolni. Akárki is programozta fel azokat a fényeket, vendégem N sörre.

Nem tudom, mi lenne, ha egy ilyen koncerttel találkoznék élőben, de azt hiszem, szégyent hoznék a videón látható közönség döntő részére pattogás terén…

Bye, Google Talk... itt a Hangouts

Szóval eljött az az idő is, amikor már nincs Talk és a Google+ átveszi a szerepét…

Elsőre nem tudtam, hogy örüljek-e neki vagy sem, de az biztos volt, hogy valamit lépnie kellett már a Google-nek, most, amikor ezrével jönnek ki a csevegés-alapú cuccok, náluk meg szét volt aprózva minden…

Hogy egyáltalán miért használok Google alapú csevegő cuccokat? Anno volt az MSN, helyette két választási lehetőség volt adott: Facebook vagy Skype. Egyikben sem éreztem 100%-ig jól magamat, ilyen kis hülye okok miatt, mint például: Androidos Facebook Messengerből miért csak Switch Accounts-szal lehet kijelentkezni?

Az szerintem egy elég fontos dolog lenne, hogy a beszélgetőpartnereknek mindig lehessen jelezni, hogy most ténylegesen elérhető vagy-e, vagy sem. Ez nem egyenlő azzal, hogy “majd úgyis kijelentkezik, ha nem akar beszélgetni”. Van, hogy csak egy-két emberrel akar beszélni az ember (és arra tökéletesen alkalmas a láthatatlan mód), vagy azt akarja, hogy beszéljenek hozzá. (Emlékszel az IRC-s /away-re?)

Most ehhez képest az új Hangouts-ban már nincs “nincs a gépnél”, “elfoglalt”, stb., ami elsőre zavaró lehet - meg is őrültem egy pillanatra miatta. Aztán észrevettem, hogy globálisan le tudja tiltani adott időlimitre az értesítéseket. Ha bekapcsolod például, hogy 48 óráig ne kapj értesítéseket, akkor már nem látszódsz online-nak. (Persze hamarabb is meg tudod szakítani.) Ez a beállítás van olyan kedves és szinkronizálódik az eszközeid között.

Azért kattantam meg ettől egy pár pillanatra, mert ezzel azért elég régi szokásokkal szakítunk, de most per pillanat úgy gondolom, hogy megszokható és valamennyire racionális újak jönnek helyettük.

Váci Anime Klub: gondolatok arról, hogy hogyan tovább

Volt most csütörtökön egy eléggé érdekes / “drámai” / világmegváltó beszélgetésünk arról, hogy hogyan tovább. Nem erről akarok most túl sokat beszélni, csak szeretnék egy pár gondolatot megosztani…

  • Teljesen kiegyensúlyozatlan jelenleg az, hogy ki mennyi energiát fektet a VAK-ba. Ezt sokkal ügyesebben kell kezelnünk, ha nem akarjuk, hogy bárki kiégjen, megunja, stb.
  • Ahhoz, hogy feladatokat oszthassunk ki, nélkülözhetetlen a bizalom és a (lehetőleg folyamatos) kommunikáció.
  • Alapvetően rengeteg feladat van / lenne… Más kérdés, hogy mit lehet megvalósítani az adott körülmények mellett! Valahogy ki kell majd alakítanunk fontossági sorrendet, nem lehet hasraütésszerűen koordinálni 5-10 ember munkáját. Ez jó esélyekkel megoldható, de oda kéne figyelnünk azért - az két különböző dolog, hogy én mit tartok fontosnak és hogy a közösségnek mi lenne az érdeke.
  • Muszáj, hogy működjön a csillagos játék, muszáj, hogy legyen valami jutalom-rendszer. Egyre inkább azt érzem, hogy ilyen jellegű feladatokat hosszú távon senki sem tud a többiek “két szép szeméért” elvégezni. Erre nem is lenne szükség, elvileg.
  • Akik igazán lelkesek, sokszor olyan célokat tűznek ki maguk elé, amikbe könnyen bele lehet bukni. Muszáj, hogy rászokjunk arra, hogy először a legkisebb erőfeszítésből a legnagyobb profitot próbáljuk kihozni - aztán ha bizonyítottan működőképes egy ötlet, lehet pörgetni teljes gőzzel!

Nem tudom eleget hangsúlyozni: ha szeretnél tenni valamit, merj megszólalni! Merj lépni a közösség felé. Merj kérdezni! Hidd el, egy fel nem tett kérdésre sokkal nehezebb válaszolni…

Újabb bakelit: Jean Michel Jarre - Equinoxe

Jean Michel Jarre - Equinoxe
Jean Michel Jarre - Equinoxe

Mostanában Vácott van bolhapiac. Sok mindenhez okosan hozzá tud jutni az ember. Első körben vettünk egy kedves hölgytől egy remekül használható AKAI AP-Q310-es lemezjátszót (öt pénzér’). Aztán második körben találtam két lemezt. (Háromszázé’ darabját.) Ebből ez az első (egész pontosan ez). Szerintetek megérte? :D

Most szokásaimtól eltérően nem próbálom meg mélységében elemezni ezt a lemezt (bár lenne kedvem rá!) Hallottam már párszor ezeket a zenéket, ha ezt a bejegyzést olvasod, jó eséllyel számodra sem idegenek. Ha voltál már (velünk együtt) Jarre koncerten, akkor naná, hogy nem lesznek ilyen problémáid…

Blogrenoválás: a nagy újraindulás

…ennek már bőven itt volt az ideje, ugyanis az anno megtörtént nagy Freeblog-fail óta nem “mertem” írni a blogomra. Féltem hogy elveszik? Nem hiszem, egyszerűen csak elvette az incidens a kedvemet az egésztől. Idő kérdése volt, hogy mikor kezdek el azon gondolkodni, hogy mit kéne csinálni vele… Van most ugyan egy kisebb, Jekyll alapú oldalam nemzetközi célokra, de azt most szüneteltetem vagy tán át is hozom ide. Mindenesetre onnan indulunk ki, hogy a régi bejegyzéseimet, a régi gondolataimat új, kezelhető környezetben akarom tudni. Lássuk, mi is történt, hogy megoldódjon a szitu!

Whiteboard Framework, magyarul

Mostanában a szokásos Drupal-os fejlesztések mellett WordPress-szel is foglalkozom, ha épp arra van szükség. Elég sok embernek segítek blogokat indítani, úgyhogy gyűjtögetem a témákat, keretrendszereket és mindenfélét, ami épp jól jöhet ehhez.

Az első kiszemeltem a Whiteboard Framework volt. Ez egy roppant kellemes kiinduló téma, ami

  • teljesen open source,
  • Less Framework-öt használ, így a különböző mobileszközökön minden további bűvészkedés nélkül igen jól jelenik meg,
  • tud mindent, amit egy alap WP kiindulási témának tudnia kell.
    Az egyetlen igazi bánatom az volt, hogy nem volt magyar nyelvi támogatás hozzá, sőt még előkészítve sem volt a honosításra. Épp ezért fork-oltam egy jót és megoldottam mindkettőt. A fejlesztők kaptak egy pull request-et (azaz szóltam nekik, hogy ez akár érdekelheti is őket), úgyhogy talán belandol majd a fő változatba is. Addigis aki nagyon használni akarja, az itt megtalálja:

https://github.com/scorchio/Whiteboard-Framework/tree/whiteboard-l10n

Update:

Már nem használom a Whiteboard-ot, hogyha okos responsive framework-öt keresel, akkor nézz rá a Foundation-re (vagy esetleg a Twitter Bootstrap-re). Érdemes. ;) A Foundation-ről hamarosan szinte egész biztos, hogy írni fogok, lehet, hogy lesz benne egy gyors összehasonlítás a Twitter Bootstrap-pel is. Amúgy ezt az oldalt is a Foundation hajtja, szóval gondolom, hogy ebből ki tudod következtetni, hogy perpill mit ajánlanék ;)

Tanulj Te is a saját forráskódodból!

Lehet, hogy van mit. Nekem egészen biztosan. Ha Te is úgy vagy vele, mint én - ha szeretnél fejlődni és egészen természetesnek veszed, hogy bizony bőven van mit tanulni még -, akkor egész biztos, hogy érdemes. Őszintén remélem, hogy segíthetek neked ebben, hacsak egy keveset is!

Azt mondom hát, érdemes visszafordulni néha és alaposan átnézni a korábbi munkáinkat is. Én pontosan ezt tettem - az elmúlt pár napban foglalkozhattam egy viszonylag régen készített Drupal modulommal. Mindezt azért, mert

  • felmerült egy pár új igény, hogy még miket kellene tudnia,
  • pár héten belül kerül majd igazán intenzív használatba.

Adott volt hát a legjobb alkalom - mit szólnál, ha beszélgetnénk egy kicsit arról, amire jutottam?

A Pronovix és én

Pronovix logo

Mint ahogy azt már bizonyára tudod, az elmúlt két hónapot nagyrészt Szegeden töltöttem: a Pronovix Hungary csapatával dolgoztam együtt. Aztán elég sok minden történt, amiről lehet, hogy jobb, ha tudsz, ezért úgy döntöttem, megosztom veled ezt a pár sort…