4HB diéta helyzetjelentés

Jóideje ismerkedem már a 4-Hour Body-ban (innentől csak 4HB) leírt diétával; több, viszonylag sikeres kísérletet tettem, de igazán hosszútávú eredményt még nem tudtam elérni. Mi is ez? Röviden összefoglalva ez egy “slowcarb” diéta, ami főleg a szénhidrátok mellőzésére (de nem a teljes elhagyásukra) épül. Most megint elkezdtem a dolgot, de hogy sikeresebb legyen, összeírtam egy pár megfigyelést / tippet:

  • Üzemanyag vs. étel: Szükségem volt egy kis gondolkodásmódbeli változásra. Valahogy jobban esik úgy gondolkodni, hogy van az “étel” (így általánosan, mindent beleértve) és van az “üzemanyag”, ami megfelel a 4HB-nak. Segít elkülöníteni a dolgokat.
  • A reggelit komolyabban kell venni. 4HB-ben az a szabály, hogy felkeléstől számított(!) 30 percen belül 30g fehérjének be kéne jutnia a szervezetbe. Ez azért nem olyan kevés, főleg, hogyha táplálékkal és nem turmixszal akarod bejuttatni. Ezt annyival próbáltam megoldani, hogy leszámoltam magamnak azokból a kajákból, amit szívesebben fogyasztok reggelre (tojás, felvágottak…) hogy kb. mennyit kell burkolnom ennek az eléréséhez. Nyilván többet, mint gondoltam eredetileg…
  • Nem próbálok módosítgatni meg okoskodni, a 4HB-ben leírtak szerint ha bizonytalan vagyok valamivel kapcsolatban, egyszerűen nem eszek belőle. Tejtermékekkel és tejpótlókkal pl. teljesen off vagyok (azokat a capuccino-kat veszettül hiányolom azért). Bármi, aminek van köze gabonához, abszolút off.
  • Minden kísértést visszautasítok, akármilyen kicsi is legyen. Az a baj, hogy hiába csak “egy kicsi“ ez vagy az, ha megeszed, az képes beindítani láncreakciókat (lásd: ha egyszer kivételt tettem, miért ne tehetnék még egyszer?) Ebben benne van az is, hogy igyekszem kerülni azokat a szituációkat, amikben a nem-4HB dolgok előjöhetnek.
  • Dolgozni kell azon is, hogy ne egyek túl gyorsan. Ez reggel elég vicces, mert a mostani menetrendem szerint kb. negyed órám van elkészíteni ÉS megenni a reggelimet (vesd össze: 4HB szerint egy étkezés legalább fél óra kéne, hogy legyen).
  • Hogy a folyadékbevitel is rendben legyen, legtöbbször nálam van a jó kis Nalgene palackom. Ha előttem van, folyamatosan iszok belőle, szóval szerintem napi 2-3 liter folyadék mindig megvan.

Az első két hét eredménye:

Fitbit Charge HR javítgatások

Elég régóta használok egy Charge HR-t. Szoktátok kérdezni tőlem, hogy ez mégis mire jó, én meg erre mindig azt mondom, hogy főleg két dologra:

  • Megmondja, hogy épp mennyire nem alszom eleget.
  • Folyamatosan méri a pulzusomat, amiből remek következtetéseket lehet levonni arról, hogy a nap melyik időszakában mennyire voltam életképes :D

Ez mind szép és jó, de van a Charge HR-eknek egy elég komoly hibája, mégpedig az, hogy a szíj hajlamos elkezdeni leválni magáról az eszközről. Ez azért különösen vicces, mert ez a Fitbit nem cserélhető szíjas ELVILEG. Szóval akinél ezek a tünetek előjönnek (márpedig előjönnek pár hónap után), az vagy kicserélteti a Charge-t, vagy kidobja. Erről voltak gyönyörű anyázások az internet különböző területein, én csak azt kerestem, hogy mégis hogyan lehet ezt megoldani?

Egy pár könyv az újévre

Vicces, hogy ez a második könyvajánló a blogon perpill, ennél azért sokkal több mindenről tudnék írni… :D

Pár napja ugrottunk be egy gyors körbenézés erejéig egy könyvesboltba, aztán ez szokás szerint oly jól sikerült, hogy egyből három kötetet is el kellett hoznunk.

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről - Válogatott írások

Kilátás az erkélyről
Kilátás az erkélyről

Ez nem regény, hanem egy esszékötet a zseniális Neil Gaiman-től, mindenféle témában, ami csak szem-szájnak ingere: zene, történetmondás, képregények, miért fontosak a könyvtárak a huszonegyedik században ésatöbbi ésatöbbi. Azoknak, akik szeretik a műveit, szerintem kötelező darab lesz; minél többet ismerek meg belőle, annál érdekesebb lesz, úgyhogy már most merem ajánlani.

Héctor García Kirai - Francesc Miralles: Ikigai - A hosszú élet japán titka

Ikigai - A hosszú élet japán titka
Ikigai - A hosszú élet japán titka

Azt már nem kell nektek elmagyaráznom szerintem, hogyha egy japán témával kapcsolatos könyv “szembejön” velem, rá fogok nézni. Felemeltem ezt, beleolvastam, és mit találtam? A japán “hosszú élet titkának” fejtegetését minden lehetséges nézőpontból, legyen szó életmódról, étkezésről, hozzáállásról és így tovább. Amitől kifejezetten bájos a dolog: rengeteg történet, interjú található benne, ami egy egészen más világgal ismertethet meg. Minden megvan benne, amitől azonnal hazaviszek egy könyvet a mélyebb pszichológia háttértől kezdve a praktikus, megvalósítható ötletekig. Könnyen lehet, hogy fogok még bővebben is írni róla.

Lucius Annaeus Seneca: A gondviselésről és más írások - Helikon zsebkönyvek 36.

A gondviselésről
A gondviselésről

Túlságosan ritkán olvasok klasszikus filozófiát, pedig van, hogy lenne hozzá kedvem. Viszont mostanában egyre gyakrabban jön velem szembe Seneca (például Tim Ferris-nek köszönhetően), úgyhogy gondoltam kedvcsinálónak elhozom ezt. Nyilván eltér a szöveg komplexitása a mostani, “legyen minden hűde érthető” stílustól, de ez itt jó jel; bőven aktuális gondolatokat fejteget Seneca, ajánlott nekifutni.

Hiromi: The Trio Project - Spark a Művészetek Palotájában

Hiromi a Művészetek Palotájában - © Posztós János / CAFe Budapest
Hiromi a Művészetek Palotájában - © Posztós János / CAFe Budapest

Jó kis élményben volt részünk még október végén, ami már egy ideje várja, hogy kiírjam magamból… A Hiromi: The Trio Project-nek volt egy lemezbemutató koncertje a Művészetek Palotájában, ahol a Spark című albumukról játszottak.

Egy kis személyes háttér. Mondhatod, hogy öreg hiba, de… nem nagyon hallgatok jazz-t. Nyilván rengeteg dolgot találhatnék benne, amivel tudnék azonosulni, de valahogy mindig kimaradt, és ebben közrejátszhatott az ilyen jellegű élmények eddigi hiánya is. Na de most…! Ezen a koncerten kaptunk az arcunkba bőven eleget ahhoz, hogy felülvizsgáljam a korábbi hozzáállásomat :D

Az egész sztori onnan indult, hogy elkezdtem koncertek után nézelődni, aztán a MüPa oldalán egyből felkaptam a fejem, amikor megláttam ezt az eseményt. Gondoltam én, ha már nem vagyok otthon jazz-ben, elkezdem a Spark albumot hallgatni felkészülésképp. Mit ne mondjak, szükség is volt rá: eltartott egy darabig, ameddig elkezdett átjönni, hogy miről is van szó itt, de azután! Megszámlálhatatlan dolgot találtam ebben az albumban, ami tetszik, legyen szó hangulatokról, ügyes ritmikai játékokról, hangzások építéséről vagy akár csak arról, hogy Hiromi - ha épp olyan kedve van - mennyire beteg módon át tudja vinni “morajlásba” a zongorajátékát… A koncerten megtapasztalhattuk, hogy mekkora hangulatot tudnak csinálni, azt hiszem, nem nagyon volt a MüPában, aki ne mosollyal az arcán távozott volna.

Persona 4: Golden - még egy Shin Megami Tensei, amin ott ragadtam

A Persona 4 karakterei
A Persona 4 karakterei

A nyáron New York-ban (egész pontosan, a remek használt műszaki cuccokat áruló Book Off-ban) vettem egy PS Vita-t. Miután belegyúrtam így 150+ órát csak ebbe a játékba, azt hiszem, egész jó vételnek bizonyult :D Korábban már írtam egy Shin Megami Tensei-es játékról, úgyhogy itt az ideje folytatni a sort…

Ismétlődő találkozások, ismétlődő szavak… Azzal, hogy elmélyítitek megértéseteket a másikban, erősödik a kötelék köztetek. De van, hogy a szívet egy tett jobban megrázza, mint ezer szó.

[…]

Ha megerősítitek kötelékeiteket, azok erejével bármilyen megpróbáltatáson felül kerekedhettek.

Részletek Margaret monológjaiból

Nem egy mai játék a P4, de kb. minden Vita-s top ajánlóban benne van, mint a platformra megjelent legjobb játékok egyike. (Amúgy nem olyan játék, ami könnyen el tudna avulni…) Az eredeti, még PS2-re szánt változatot 2008-ban, a felújított, új elemekkel kiegészített Golden-t pedig 2012-ben adta ki az Atlus. (Egyébként elég aktuális ez a kis bemutató, ugyanis a folytatás Persona 5 néven 2017. április 4-én fog kijönni PS3-ra és PS4-re.) A PS2-es dologra már csak azért is felhívnám a figyelmet, mert ez azt is jelenti, hogyha kedved van, minimális erőfeszítéssel nekiállhatsz te is a játéknak (egy PS2 emulátort szerezni nem egy nagy kaland manapság…) Lett belőle anime is, úgyhogy azt is meg lehet nézni, ha “esetleg” nem lenne felesleges 70+ órád egy kör végigjátszásra :)

Helló Prezi

Bejelenteni valóm van: a mai naptól kezdve a Prezi csapatát igyekszem erősíteni full stack developerként. Egy elég izgalmas felvételi folyamaton vagyok túl (már az is eléggé tanulságos volt); ma volt az első napom hivatalosan, bár még nyilván el fog tartani egy darabig amíg belelendülök a dolgokba :)

Blogfelújítás, 2016 edition

Aki figyeli ezt az oldalt, az megszokhatta, hogy időről időre elegem lesz abból, hogy milyen szoftvert használok, és újracsinálom az egészet :D Ez most egy ilyen Hexo.io alapú cucc lett.

Ez a harmadik nagyobb változatunk. Az első még (az azóta már megboldogult) Freeblog-on futott, a második egy WordPress volt, most meg átmegyünk statikus blogmotorra.

Vannak fontos változások is. Töröltem egy pár olyan bejegyzést, amik igazából inkább nekem szóltak, mint nektek. Nem akartam kinn tartani olyan dolgokat, ami túlságosan negatív, mert - bár az a rész is hozzám tartozott - úgy érzem, ma már nincsen jelentőségük. Akkor meg minek? Igyekeztem törölni minden olyan dolgot, ami felesleges lehet. Inkább kevesebb minden legyen kinn, de azok legyenek értelmesek, és lehetőség szerint kevésbé változékonyak… :D

Napló

  • 2016. december 6. - Kinn van 2010. elejéig az összes bejegyzés, ezzel talán az érdekesebb résszel meg is lennénk.
  • 2016. december 7. - Pár 2009-es post, csak hogy megmaradjon a lendület.
  • 2016. december 12. - Felment még egy pár 2009-es post, közöttük a Devil Survivor-ös játékajánló és a Paradigmás lemezajánló.
  • 2017. február 5. - Volt itt némi elcsúszás, ami a blog felújítását illeti; most újult erővel folytattam a dolgot, mert szeretném minél hamarabb “lezavarni” a korábbi post-okat. Ma az összes valamire való 2009-es post kikerült.
  • 2017. február 6. - …és most már a 2008-asok is kinn vannak. Már “csak” az első két év anyagai vannak hátra.
  • 2017. február 13. - Egy marék 2007-es post. Jó sok van, úgyhogy ez azért nem lesz egy túl gyors folyamat.
  • 2017. február 14. - 2007. áprilisától jók vagyunk.
  • 2017. március 13. - Kinn van az összes 2007-es post. Most már csak az indulási év hiányzik, a maga 45 postjával… :D
  • 2017. március 19. - Egész gyorsan pörgött ez a projekt, kinn van az összes valamire való postunk! :D Ez nagyszerű dolog kéremszépen.
  • 2017. március 22. - Elkezdtem játszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha az egész történet az Amazon S3-ról futna - ez le tudna egyszerűsíteni dolgokat…
  • 2017. március 28. - Befejeztük az Amazonra történő átállást, szépen S3 + CloudFront mögül fut az egész blog. ;)

Nem az én hibám!

Ha akkor másképp történt volna, akkor teljesen máshogy alakult volna minden, most sokkal előrébb tartanék.

Vannak olyan helyzetek az életünkben, amikor úgy tűnik, hogy tényleg csak mások jószándékán vagy a puszta szerencsén múlik az, hogy mi történik velünk. Van némi bajom ezzel.

Ha valami rosszul sül el, én általában nagyon nehezen tudom elhinni azt, hogy valami 100%-ig tőlem független dolgokon bukott el és egyáltalán nem volt rá befolyásom. Inkább feltételezem, hogy én rontottam el valamit. Mondhatod erre azt, hogy tépelődő típus vagyok; nem állnál messze az igazságtól (bár sikerült már ránevelnem magam arra, hogy idejében véget vessek a tépelődésnek). Sokszor olyan esetekben is feltételezem, hogy én hibáztam, amikor nem lehet bebizonyítani, de tudod mit? Jobb így! Így legalább el tudok jutni addig a pontig, ahonnan őszintén azt mondhatom: ennyit tehettem és nem többet. Az, hogy másra hárítsam a felelősséget a saját hibáim számbavétele nélkül, egyszerűen elfogadhatatlan. Hogyan hibáztathatnék bárkit / bármit is úgy, hogy azt se tudom, én mi mindent tehettem volna még?

Van, hogy ez az egész hozzáállás kérdése: sokszor eldönthetetlen, hogy miattunk vagy rajtunk kívül álló tényezők miatt siklottak félre az események. Szerintem könnyebb, ha úgy veszed, valahol hibázhattál te is.

Egy barátságos hírlevél-leiratkozás 2015-ből

Ma szaladtam bele ebbe a gyönyörűségbe. Le szerettem volna iratkozni egy hírlevélről, és hát… végülis sikerült is, de ahogy a lenti képen látható feliratot elolvastam, felsírtam. :D (Nézd meg nagyban, igazán megéri.)

...na nem mondod?!
…na nem mondod?!

Még soha, senki nem mondott ilyet egyetlen kattintásomra sem, úgyhogy a trackpadom most el is pirult egy picit.

Felhasználói élmény szempontjából is több mindent is ki lehetne emelni, például bárminemű designra utaló nyom ügyes mellőzését. (“Leiratkoztál, paraszt? Neked nem jár a CSS!") Arról nem is beszélnék, hogy meg se próbált lebeszélni arról, hogy leiratkozzak, vagy megtudni, hogy mégis miért döntöttem így - mondjuk ezek után jobb is.

Zeneírási fejlemények az elmúlt pár hónapból

Körülbelül fél évvel ezelőtt elkezdett motoszkálni bennem a gondolat, hogy jó lenne végre a zenéléssel kapcsolatos dolgaimat a helyükre tenni. Azóta rengeteget haladtam, de ide még nem írtam erről egy betűt sem, szóval ideje :)

Volt egy csomó trekk-kezdemény, amit nem fejeztem be, vagy igazából ki se dolgoztam, megmaradtak (félig működőképes) ötletként. Nem gondoltam volna, hogy viszonylag rövid idő alatt véget tudok vetni ennek és ténylegesen el tudok jutni odáig, hogy be is fejezzek zenéket. Aztán végülis a Coach.me-nek, Mike Monday néhány okos oktatóanyagának meg a napi szintű munkának köszönhetően most ott tartunk, hogy hat zenéről is be kell számolnom, amiből négynek az alapja már megvolt ;)

Egy kis apróság így előzetesen: régen egy csomó számom odáig se jutott el, hogy egyáltalán címet kapjanak (ez úgy a folyamat közepén vagy még később szokott megtörténni). Úgyhogy kitaláltam azt, hogy innentől van egy személyes “katalógusom”, amiben minden ötlet “automatikusan” kap egy katalógusszámot, hogy addig is tudjam, hogy mivel dolgozom, ameddig nincs címük. Vicces módon ez rengeteget segített abban, hogy egyáltalán átlássam, mi történik a zenéimmel…

A másik dolog, ami igencsak hasznomra vált, az a feszített tempó. Kitaláltam azt a “hülyeséget” másfél hónapja vagy hogy, hogy megpróbálok hetente egy zenét befejezni. Namost ez elég vészes, ha azt nézzük, hogy az elmúlt öt évben átlagban jó, ha évente befejeztem egy zenét :D De ez nagyon jó, mert ha ezt a tempót tartani akarom, akkor kénytelen vagyok koncentrálni arra, hogy ténylegesen hatékony legyek. (Hozzáteszem, hogy napi átlag egy óránál többet egyszerűen nem tudok most zenekészítéssel foglalkozni, ezzel kell a lehető legjobban gazdálkodni.) Szóval, nincs több “ülünk a Live előtt és tekergetünk mindent ami szembe jön” sztori. Adódhat a kérdés, hogy egyáltalán mennyire lehet minőségi munkát végezni ennyi idő alatt, ezt majd Ti eldöntitek - de az biztos, hogy sokkal könnyebb úgy begyakorolni a folyamatokat, hogyha rövid időn belül többször is meg tudod ismételni őket.

Jöjjenek hát a zenék, némi minimális kommentárral…