Hiromi: The Trio Project - Spark a Művészetek Palotájában

Hiromi a Művészetek Palotájában - © Posztós János / CAFe Budapest
Hiromi a Művészetek Palotájában - © Posztós János / CAFe Budapest

Jó kis élményben volt részünk még október végén, ami már egy ideje várja, hogy kiírjam magamból… A Hiromi: The Trio Project-nek volt egy lemezbemutató koncertje a Művészetek Palotájában, ahol a Spark című albumukról játszottak.

Egy kis személyes háttér. Mondhatod, hogy öreg hiba, de… nem nagyon hallgatok jazz-t. Nyilván rengeteg dolgot találhatnék benne, amivel tudnék azonosulni, de valahogy mindig kimaradt, és ebben közrejátszhatott az ilyen jellegű élmények eddigi hiánya is. Na de most…! Ezen a koncerten kaptunk az arcunkba bőven eleget ahhoz, hogy felülvizsgáljam a korábbi hozzáállásomat :D

Az egész sztori onnan indult, hogy elkezdtem koncertek után nézelődni, aztán a MüPa oldalán egyből felkaptam a fejem, amikor megláttam ezt az eseményt. Gondoltam én, ha már nem vagyok otthon jazz-ben, elkezdem a Spark albumot hallgatni felkészülésképp. Mit ne mondjak, szükség is volt rá: eltartott egy darabig, ameddig elkezdett átjönni, hogy miről is van szó itt, de azután! Megszámlálhatatlan dolgot találtam ebben az albumban, ami tetszik, legyen szó hangulatokról, ügyes ritmikai játékokról, hangzások építéséről vagy akár csak arról, hogy Hiromi - ha épp olyan kedve van - mennyire beteg módon át tudja vinni “morajlásba” a zongorajátékát… A koncerten megtapasztalhattuk, hogy mekkora hangulatot tudnak csinálni, azt hiszem, nem nagyon volt a MüPában, aki ne mosollyal az arcán távozott volna.

Olvass tovább! →

Persona 4: Golden - még egy Shin Megami Tensei, amin ott ragadtam

A Persona 4 karakterei
A Persona 4 karakterei

A nyáron New York-ban (egész pontosan, a remek használt műszaki cuccokat áruló Book Off-ban) vettem egy PS Vita-t. Miután belegyúrtam így 150+ órát csak ebbe a játékba, azt hiszem, egész jó vételnek bizonyult :D Korábban már írtam egy Shin Megami Tensei-es játékról, úgyhogy itt az ideje folytatni a sort…

Ismétlődő találkozások, ismétlődő szavak… Azzal, hogy elmélyítitek megértéseteket a másikban, erősödik a kötelék köztetek. De van, hogy a szívet egy tett jobban megrázza, mint ezer szó.

[…]

Ha megerősítitek kötelékeiteket, azok erejével bármilyen megpróbáltatáson felül kerekedhettek.

Részletek Margaret monológjaiból

Nem egy mai játék a P4, de kb. minden Vita-s top ajánlóban benne van, mint a platformra megjelent legjobb játékok egyike. (Amúgy nem olyan játék, ami könnyen el tudna avulni…) Az eredeti, még PS2-re szánt változatot 2008-ban, a felújított, új elemekkel kiegészített Golden-t pedig 2012-ben adta ki az Atlus. (Egyébként elég aktuális ez a kis bemutató, ugyanis a folytatás Persona 5 néven 2017. április 4-én fog kijönni PS3-ra és PS4-re.) A PS2-es dologra már csak azért is felhívnám a figyelmet, mert ez azt is jelenti, hogyha kedved van, minimális erőfeszítéssel nekiállhatsz te is a játéknak (egy PS2 emulátort szerezni nem egy nagy kaland manapság…) Lett belőle anime is, úgyhogy azt is meg lehet nézni, ha “esetleg” nem lenne felesleges 70+ órád egy kör végigjátszásra :)

Olvass tovább! →

Helló Prezi

Bejelenteni valóm van: a mai naptól kezdve a Prezi csapatát igyekszem erősíteni full stack developerként. Egy elég izgalmas felvételi folyamaton vagyok túl (már az is eléggé tanulságos volt); ma volt az első napom hivatalosan, bár még nyilván el fog tartani egy darabig amíg belelendülök a dolgokba :)

Blogfelújítás, 2016 edition

Aki figyeli ezt az oldalt, az megszokhatta, hogy időről időre elegem lesz abból, hogy milyen szoftvert használok, és újracsinálom az egészet :D Ez most egy ilyen Hexo.io alapú cucc lett.

Ez a harmadik nagyobb változatunk. Az első még (az azóta már megboldogult) Freeblog-on futott, a második egy WordPress volt, most meg átmegyünk statikus blogmotorra.

Vannak fontos változások is. Töröltem egy pár olyan bejegyzést, amik igazából inkább nekem szóltak, mint nektek. Nem akartam kinn tartani olyan dolgokat, ami túlságosan negatív, mert - bár az a rész is hozzám tartozott - úgy érzem, ma már nincsen jelentőségük. Akkor meg minek? Igyekeztem törölni minden olyan dolgot, ami felesleges lehet. Inkább kevesebb minden legyen kinn, de azok legyenek értelmesek, és lehetőség szerint kevésbé változékonyak… :D

Napló

  • 2016. december 6. - Kinn van 2010. elejéig az összes bejegyzés, ezzel talán az érdekesebb résszel meg is lennénk.
  • 2016. december 7. - Pár 2009-es post, csak hogy megmaradjon a lendület.
  • 2016. december 12. - Felment még egy pár 2009-es post, közöttük a Devil Survivor-ös játékajánló és a Paradigmás lemezajánló.
  • 2017. február 5. - Volt itt némi elcsúszás, ami a blog felújítását illeti; most újult erővel folytattam a dolgot, mert szeretném minél hamarabb “lezavarni” a korábbi post-okat. Ma az összes valamire való 2009-es post kikerült.
  • 2017. február 6. - …és most már a 2008-asok is kinn vannak. Már “csak” az első két év anyagai vannak hátra.
  • 2017. február 13. - Egy marék 2007-es post. Jó sok van, úgyhogy ez azért nem lesz egy túl gyors folyamat.
  • 2017. február 14. - 2007. áprilisától jók vagyunk.
  • 2017. március 13. - Kinn van az összes 2007-es post. Most már csak az indulási év hiányzik, a maga 45 postjával… :D
  • 2017. március 19. - Egész gyorsan pörgött ez a projekt, kinn van az összes valamire való postunk! :D Ez nagyszerű dolog kéremszépen.
  • 2017. március 22. - Elkezdtem játszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha az egész történet az Amazon S3-ról futna - ez le tudna egyszerűsíteni dolgokat…
  • 2017. március 28. - Befejeztük az Amazonra történő átállást, szépen S3 + CloudFront mögül fut az egész blog. ;)

Nem az én hibám!

Ha akkor másképp történt volna, akkor teljesen máshogy alakult volna minden, most sokkal előrébb tartanék.

Vannak olyan helyzetek az életünkben, amikor úgy tűnik, hogy tényleg csak mások jószándékán vagy a puszta szerencsén múlik az, hogy mi történik velünk. Van némi bajom ezzel.

Ha valami rosszul sül el, én általában nagyon nehezen tudom elhinni azt, hogy valami 100%-ig tőlem független dolgokon bukott el és egyáltalán nem volt rá befolyásom. Inkább feltételezem, hogy én rontottam el valamit. Mondhatod erre azt, hogy tépelődő típus vagyok; nem állnál messze az igazságtól (bár sikerült már ránevelnem magam arra, hogy idejében véget vessek a tépelődésnek). Sokszor olyan esetekben is feltételezem, hogy én hibáztam, amikor nem lehet bebizonyítani, de tudod mit? Jobb így! Így legalább el tudok jutni addig a pontig, ahonnan őszintén azt mondhatom: ennyit tehettem és nem többet. Az, hogy másra hárítsam a felelősséget a saját hibáim számbavétele nélkül, egyszerűen elfogadhatatlan. Hogyan hibáztathatnék bárkit / bármit is úgy, hogy azt se tudom, én mi mindent tehettem volna még?

Van, hogy ez az egész hozzáállás kérdése: sokszor eldönthetetlen, hogy miattunk vagy rajtunk kívül álló tényezők miatt siklottak félre az események. Szerintem könnyebb, ha úgy veszed, valahol hibázhattál te is.