Bejegyzések

Tegnap véget ért a NyaCon 2009. Most először háromnaposan, számos, akár meglepetésként is felfogható dologgal… Jópár dolog jutott eszembe Con-okról, klubról, amit most megpróbálok rendbe szedve leírni :)

Hazaértem Conról, egy picit már ki is pihentem belőle (NAGYON picit). Anikó kedvesen beszkennelte egy pár rajzomat, úgyhogy mentek is fel dA-ra némi Photoshopos javítgatás után. ^^ Egy Shin Megami Tensei: Devil Survivor fanart és két saját karakter került fel. Szeretettel várom a kommenteket itt is, deviantART-on is. http://djscorchio.deviantart.com

https://www.deviantart.com/djscorchio/art/Shin-Megami-Tensei-DS-Naoya-134477337

Akik beszélgettek velem az utóbbi napokban, azok tudhatják, hogy elég sokat dolgoztam a Songá Fanart weboldalán. Szeretnék erről a folyamatról picit részletesebben is beszámolni nektek, azt hiszem, eléggé tanulságos azoknak, akik a webdesign-alkalmazás folyamatával jobban meg szeretnének ismerkedni.

Először is, az alapok. A feladat adott volt, egy PHP-Fusion 7-es weboldalra kellett egy témát átalakítani úgy, hogy megfelelő legyen. Olyan webdesign feladatokkal, ahol nulláról kell összerakni valamit, még nem foglalkoztam, most sem ez volt a dolgom - elvileg ez így egy egyszerűbb feladat kellett volna, hogy legyen, de mint kiderült, korántsem volt az.

Nyitottak vagytok a jóféle, intelligens magyar zenére, ami nem kifejezetten elektronikus, de benyomásaiban közel áll hozzá?

Nem beszélek semmi olyasmiről, amit a weboldalukon vagy a Myspace-ükön megtudhattok, inkább azt tartanám fontosnak, hogy a saját benyomásaimat megosszam… :) A Váci Világi Vigalmon hallottam őket először. (De ritka is, hogy élőben ismerek meg egy zenekart/előadót…) Lassulós, bólogatós, a szövegek értelmét mélyen átadó élményről beszélgetünk. Aki szereti a gondolkodós zenéket, a tiszta, kifinomult, nem agyonbonyolított hangzásokat, az otthonosan fog mozogni ebben a zenei térben.

A mostani, azonnali zenefogyasztó társadalomban, ahol a ma már történelem és a holnap a jelen; ahol az eladások zuhannak és a kalózkodás nő; ahol a marketing fontosabb, mint a minőség; ahol, mintha az egész világ aggódna és megőrült volna; ahol minden egyes kiadvány egy jövő nélküli, öngyilkos próbálkozásnak tűnik, a Paradigma Musik szeretne reménysugarat mutatni azoknak, akiknek helyük van ebben az ágazatban. Nem a nevek, hanem a minőség számít, egy nagy családot akarunk építeni: mi mind a Paradigma Musik vagyunk. Nagy szívvel és becsületes szándékkal.

– Marc Marzenit

Hogyha egy ilyen bevezetővel raknak le elém egy lemezt, akkor szinte biztosra lehet venni, hogy végig fogom hallgatni. Bölcs szavak nagy elvárásokat váltanak ki. Marc Marzenit-nek ez a válogatása számomra viszont az egyik legkellemesebb élményt nyújtotta az utóbbi időben zeneileg, semmilyen téren sem okozott csalódást.

Sokan nem veszik az animéket komolyan. Messze vagyok még attól, hogy akár csak komolyabb rálátásom legyen erre az egész kultúrára, de azt azért mindenkinek el kell mondanom, hogy animén belül is ezer szín, műfaj, hangulat van, sokkal inkább egy megvalósítási mód, semmint egy fix keret. Az én kedvenceim a kicsit filozofikusabb hangvételű, elgondolkodtató történetek, ezért is örülök most nagyon, hogy végignézhettem a Casshern SINS-t.

Az emberi faj, intelligencia, fejlődés … Az ember megteremti a robotokat, a robotok leigázzák az embereket. De az elvileg örökéletű robotok világát a Pusztulás sújtja. Mindez pedig azért történt, mert egy cyborg meggyilkolta az életadó Lunát - a Napot, Kinek Neve Hold -, ezzel lassú, ám biztos halálba taszítva az összes robotot. Pusztulnak, rozsdásodnak el a robotok, javítani is alig tudják magukat; omladoznak az épületek, sivatagosodik el az egész világ. Mindezt az az egy cyborg indította el, ő, aki a legerősebb. A legerősebb és ráadásul elpusztíthatatlan. Mindenfelé azt beszélik, hogy az a robot, aki legyőzi őt, örök életre tehet szert, nem lesz a Pusztulás hatásának kitéve… Azonban ez a cyborg erről mit sem tud. Ráadásul Luna megölése után elvesztette minden emlékét.

Ő nem más, mint maga Casshern. Aztán a történet során rájön, milyen bűnt követett el, megpróbálja megtalálni a helyét a világban és vezekelni bűneiért.

Annak idején írtam az animeklub weboldalára egy minden komolyságot nélkülöző kis szótárocskát, hogy mindenki “értse”, min is szokott az animeklub kockábbik fele röhögni adott esetben. Ez valószínűleg a jövőben (konkrétan: napokon belül…) tovább lesz bővítve, de addig is olvassgassátok, ami már megvan xd

• kocka - a humanoidok azon, némileg rendellenesnek tekinthető ága, akik különös, már-már aberrált élvezettel kattintgatnak, pötyögnek, csavargatnak mindenféle izét és bigyót. Erős általánosságban informatikai irányultságú emberek jellemzője, de tágabban véve bármilyen szakterületre értelmezhető. (A feltétel nem az adott tudományterület alapos ismerete, sokkal inkább a hétköznapi ember által “élet” néven meghatározott valamiből való kiszorulás.)
• triviális - magától értetődő, alap. Ha valamit így próbálnak magyarázni, akkor az néha (MINDIG) kb. megegyezik azzal, amikor kitesznek a fejedre egy OSTOBA! feliratú táblácskát. Tökéletesen alkalmas kezdő kockák lelkivilágának mikroszkópikus méretű szemcsékre történő zúzásához - haladó / pro kockák felsőbbrendűségük kifejezésének gyakori eszköze.
• “jééé, ott egy hajó!” - eredeti Váci Anime Klubos csodatalálmány. Ezen mondattal, ami egy alapvető kocka-exploit (nemérted? lásd lejjebb), “finoman” lehet jelezni egy bitagyúnak, hogy valami SOKKAL emberibb témára kellene már terelni a szót… (Amúgy a Dunaparton keletkezett, innen a hajó.)

Köztudomásúlag “az újszülöttnek minden vicc új”. Valahogy én is pont így voltam vele, amikor először a “kezembe vettem” a FabFilter VST-it. Azt hiszem, egyáltalán nem kell elmagyaráznom, hogy mennyire befolyásolja az ember munkakedvét egy-egy jobb eszköz; épp ezért kerestem magamnak egy jóféle VST delay-t, mert az még hiányzott az arzenálomból. Így bukkantam rá a FabFilter plugin-ekre.

A FabFilter egy holland, egészen pontosan amszterdami székhelyű cég. Két fő specialitásuk van: képesek világmegváltó kategóriájú felhasználói felületet és hasonló minőségű filtert csinálni. Jópár plugint összehoztak már 2002, az alapítás éve óta; most a “veszélyesebbnek” tűnőket szeretném megmutatni nektek.

• Van nekik először is egy gyönyörű kompresszoruk. Pro-C a neve, 64 biten számol belül mindent, mindenféle sidechain megoldásra fel van készítve és mono/sztereo/mid-side módban egyaránt használható.
• Csináltak egy szintit is, ami igazán megmelengetheti a szívét azoknak, akik szeretnek belemódosítgatni a hangzásokba: Twin 2-nek hívják (és egyből valami 1600 preset jár hozzá, úgyhogy van miből csemegézni). Három oszcillátora van, tud PWM-et, ring modulációt, 50 slotos modulációs mátrixszot írtak bele az ilyen nyalánkságokról, mint a polifón portamento nem is beszélve.
• Itt van még a Volcano 2, amiben megpróbálták elvinni a szoftver alapú filterezést addig, ameddig lehet. Azt hiszem, láttam már egy pár VST-t, de filterben ilyet még egyet sem… 4 igen veszélyes többmódú filter áll a rendelkezésünkre egy laza, 24 slotos modulációs mátrixszal. Ő is kapott 300 presetet, már ez is mutatja, hogy nem egyszerű eset.
• Végül, de nem utolsó sorban itt a csodálatos Timeless. Amit én egy delay-től szeretnék, az ebben ott van. Tape delay-szerű dolgokra van kitalálva. A modulációs lehetőségek száma itt is jóval több, mint amit egy józanéletű producer ki merne használni (ő is 24 slotos modulációs mátrixot kapott), de akiknek valamilyen roppant furcsa oknál fogva esetleg nem lenne kedvük nagyon matatni ezzel a VST-vel, annak ott a 300 preset, ami majd gyorsan ráveszi őket, hogy tekerjenek meg minden potit legalább háromszor… :) A Timeless szlogenje meg külön felér egy epikus győzelemmel, “don’t waste your time… modulate it!”

A fenti lista amúgy egyáltalán nem árulja el, hogy mitől is olyan durvák ezek a VST-k. Barátkozzunk meg velük egy picit közelebbről! (A kis képekre kattintva kijönnek nagyban.)