Bejegyzések

Időről időre összefutok olyan albumokkal, amik mindent megtesznek azért, hogy a lehető legtöbb időt töltsék velem együtt. Helios Unomia albuma, amiről most fogok írni egy pár sort, szintén ilyen: meghallgatod egy párszor, aztán ott marad veled, sokszor napokkal később visszhangzik a fejedben egy villanásnyira, csak azért, hogy ezután ismét visszatérj hozzá.

Az egész album felfogható egy utazásként, vagy hogy is mondjam: inkább egy utazásról készült “képeskönyvként”. Szakadásoktól mentes, de ugyanakkor komoly hangulatváltozásokon megy keresztül, sokszor egészen rövid idő alatt. Sodródunk a hangulatok között, vannak mosolygós részek, de összességében az Unomia inkább melankolikus érzetű, semmint egyértelműen boldog - ezen az albumon egyik pillanatról a másikra be tud borulni az ég.

Mostanában nekiláttam a zenéim rendszerezésének, mert ezzel már nagyon régóta nem foglalkoztam és kezdett eluralkodni a káosz. Ez gondolom ismerős helyzet :) Mostanában lesz egy pár bejegyzés, amiben elmondok pár trükköt azzal kapcsolatban, hogy milyen problémát hogyan lehet orvosolni - ez az első, amiben egy nagyon alap, induló felállást fogunk megnézni egy foobar 2000 nevű programmal.

Frissítés: miután elkészült ez a bejegyzés, írtam egy másikat, amiben leírok egy pár dolgot arról, hogy egyáltalán, miért is kezdtem neki a zenék rendezésének. Kattints ide, ha el szeretnéd olvasni, érdemes-érdekes lehet!

Maga a program egy ingyenesen használható Windows-os progi, amit egy bizonyos Peter Pawlowski nevű úriember fejleszt úgy 2001 óta - az ő munkásságát a régi motorosok talán ismerhetik a Winamp háza tájáról. A foobar egy szanaszét testreszabható, mindenféle fájlformátumot kezelő cucc, úgyhogy akik komolyan veszik a zenehallgatást, azoknak érdemes megbarátkozniuk vele szerintem.

Ebben a bejegyzésben (többek között papee kérésére) igyekszem végigvenni azokat az alapokat, amik azokhoz fognak kelleni, hogy el tudj indulni a foobar2000-rel, ha érdekel a dolog, és tudd a zenéidet is ápolgatni vele. Itt most tényleg csak az alapokra igyekszem koncentrálni, a következőket fogjuk megcsinálni:

1. Veszünk egy teljesen alap foobar-t, elvégzünk egy pár induló beállítást.
2. Telepítünk hozzá egy Discogs tagger-t.
3. Megápolgatunk szépen egy picit félre tag-elt albumot, hogy helyesebb legyen, amit mond magáról.
4. Beállítjuk a foobar-unkat, hogy megjelenítsen majd borítóképet, ha lesz az album mellett egy.
5. Letöltünk egy szép borítóképet az Album Art Downloader-rel.

Láttatok már igazán jól logikailag felépített sematikus térképet, hogyha metróról van szó?

Ezt még egy Budapest szintű városnál viszonylag egyszerű megoldani, de amikor Párizsban jártam-keltem, többször is meggyűlt a bajom az ottani “BKV”, a RATP próbálkozásaival. Most láttam csak, hogy egy Max Roberts nevű úriember szakított a hagyományos, “töröttvonalas” ábrázolással és megpróbálta a világ pár nagyvárosának metróvonalait koncentrikus körökbe rendezve ábrázolni. Az eredmény egészen durván vizuális és számomra igencsak használhatónak tűnik, lásd a jobb oldalon.

Mostanában Vácott van bolhapiac. Sok mindenhez okosan hozzá tud jutni az ember. Első körben vettünk egy kedves hölgytől egy remekül használható AKAI AP-Q310-es lemezjátszót (öt pénzér’). Aztán második körben találtam két lemezt. (Háromszázé’ darabját.) Ebből ez az első (egész pontosan ez). Szerintetek megérte? :D

Most szokásaimtól eltérően nem próbálom meg mélységében elemezni ezt a lemezt (bár lenne kedvem rá!) Hallottam már párszor ezeket a zenéket, ha ezt a bejegyzést olvasod, jó eséllyel számodra sem idegenek. Ha voltál már (velünk együtt) Jarre koncerten, akkor naná, hogy nem lesznek ilyen problémáid…