Pár szó Togoshi Magome - Ushio (Clannad OST) darabjának kottaváltozatairól.

Az Ushio számomra a Clannad világ egyik kulcsfontosságú zenéje. A Clannad eredetileg ugye egy visual novel játék volt, később lett belőle anime. Ezeknek a fajta játékoknak a lényege sokszor a történet rengeteg különböző befejezése, amiket a játék közbeni választásainkkal lehet előcsalogatni. A Clannadban azt hiszem 10-15 különböző útvonal volt, amik ráadásul egymásra is épültek, elég bonyolult volt végigjátszani. (Amúgy ezek azok a játékok, ahol egy pont után már teljesen korrekt döntés szerintem útmutatókat használni…)

Na, az Ushio pedig a visual novelnek a menüképernyőjének a zenéje. Ennek a jelentőségét két dolog adja:

• Amikor sikerül egy jó befejezést kapnod, kapsz egy fénygömböt, amiknek a gyűjtögetése az igazi befejezés feloldásának a kulcsa. Ezek a fénygömbök a menüképernyőn kötnek ki. Szóval amikor ezt a képernyőt látod, akkor három állapotban lehetsz:

  • Most kezdted a játékot, és még fogalmad sincs mi vár;
  • Volt egy rossz endinged, ami egy kicsit traumába rakott;
  • Volt egy jó endinged, és végre sikerült egy új fénygömböt begyűjteni, ami hatalmas fless a sok vesződség után.

  Akárhogy is, előbb-utóbb elkezded majd ezt a zenét érzésekkel feltölteni.

• Ezek után, ha megvan a sztori, akkor tudod te is, hogy az Ushio Nagisa és Tomoya gyerekének a neve. Nekem elég komoly érzésvihar volt, amikor a játék végigvitele után az OST tracklistjéről realizáltam, hogy ez a szám pont így lett elnevezve.

Régebben már foglalkoztam ezzel a darabbal, de nem sikerült annyira begyakorolni, hogy felvételt is tudjak csinálni belőle. Ami a “tréfás” részt adja ebben a darabban, az az előjegyzése, mert az eredeti hangmagassága garantálja a szórakozást, ahogy ezt látni fogod.

Azt a kottát, amit eredetileg próbáltam használni, Joshua Taipale készítette. Ez egy barátságos 6 keresztes előjegyzéssel indít, és aztán a közepe körül van egy ilyen moduláció:

Nem akarok nagyon panaszkodni, de ezt az előjegyzési logikát valahogy sose tudtam megszokni. Főleg ott dobta le az agyam az ékszíjat, amikor a keresztes előjegyzések első darabja, a F# kerül feloldásra - ott akaratlanul is olyan érzésem van, mintha valami nagyon rossz szemszögből néznénk a dolgokat.

Most, ahogy kezdtem újra foglalkozni ezzel a darabbal, elkezdtem utána járni, hogy nincs-e valami megnyugtatóbb alternatíva, és hát micsoda meglepetés, találtam, méghozzá, ha jól értem, hivatalos forrásból…? Ebben nem hat kereszt, hanem hat bé van, és hirtelen az oldások is kicsit jobban néznek ki:

Nem tudom, ez nekem így sokkal logikusabbnak tűnik valamiért. Ha érzed magadban az erőt egy kis zeneelméleti agymenéshez, és van véleményed, hogy szerinted melyik helyesebb és miért, azt szeretettel várom. 🤣