Nhato - Trace of Will

Nhato egy japán trance producer, akit én eddig a Gekka nevű számáról ismertem, ami a korábbi japán elektronikus zenei nézelődéseim közben jött szembe. Most viszont Onoken dolgaira keresve találtam rá erre a 2019 végén kiadott albumra, mert az utolsó zenéje egy Onoken által készített remix.

Hogy nagy vonalakban mire érdemes számítani? Trance, ritmusjátékokból ismerős csapatás (ha vágod pl. cYsmix-et, akkor tudod hogy mire gondolok), mindez megtűzdelve frankó growl dolgokkal meg a poén kedvéért kamu kórusokkal, csak hogy epic-ebb legyen. Elég populáris / sablonos keverék, de nem fog nagyon zavarni, mert ügyesen van összerakva, működő dolog. Tipikusan arra a helyzetre való, amikor kéne valami energia a rendszeredbe, tökéletesen megfelel arra, hogy reggel a kilences buszon azt érezzem, hogy már majdnem sikerült felébrednem. Kicsit levon az értékelésemből, hogy nagyon konzisztensen egy konkrét vonalra lő, szóval valakinek ez monoton lehet, de legalább azt, amit csinál, elég jól csinálja. Tekintve hogy trance, nyilván hatásvadász, akkora raisereket pakol, hogy be se fér néha, de hát, valahogy mégis működik. (Képzeld el az ideális hosszú raiser-t - na ő belerak négyszer annyit is.) Mindenesetre, látom magam előtt a bulit ami az ő fejében van, és tudom támogatni a koncepcióját, el tudnék ott pattogni én is.

Pár zene, amit kiemelnék:

• A Veritas-nál akkorát csavar, hogy azon se lepődtem volna meg, ha psytrance lesz belőle, ehhez képest ő a kórusbetétet választotta 🤣 Jutott bele az igazságból bőven, meg fasza drumroll-okból is. Talán ebben a számban a legszélesebb a kontraszt, amit felmutat, az egyik favoritom az albumról.
• Az Omniscient olyan sound-dal indul, amit tinédzserként egész biztos imádtam volna, aztán még modernizálódik is - ettől tuti megőrültem volna anno.
• Vajon a japán trance-es arcok milyen producereken, DJ-ken szocializálódtak? A Filum-ot hallgatva azt tippelném, egy kis Gouryella mindenféleképp lehetett benne, jól tudja hozni Nhato ezt az emelkedett vibe-ot. Mindenesetre örülök hogy nem tömte tele ezzel a hangulattal az albumot, ebből egy csipetnyi is elég.
• A Voices határozottan az a jellegű lendület, amitől hajlandó vagyok megmozdulni; talán az egyik kedvenc tételem az albumról, már csak amiatt is, mert nem lett túlbonyolítva.
• Az Oblivio egy baromi jól eltalált kis endorfin-bomba zene, kellemes chill vibe-ok meg szuper energiák váltják egymást benne. Mosolygós cucc.

A remixekről:

• A Lux Yooh remixe próbálja tovább érlelni a már említett epic vonalat némi instrumental betéttel.
• Az Angelus Taishi remixe jól hozza a feszültségépítést, de néhol talán túlságosan is bonyolult lett. Az eredeti ehhez képest letisztultabb.
• A Veritas Edelritter remixe nekem már nagyon sok, ha szereted a hard cuccokat, akkor érdekes lehet.
• A Summer Waves eredetiben is, meg az End of Summer mixben is jól mutatja, hogy működnek Nhato dolgai kicsit populárisabb tálalásban is.
• A Forbidden Souls Onoken remixe meglepetésemre a legnyugisabb az egész lemezről, és egy kicsit nem is tudom mi köti össze az eredetivel - van benne egy szanaszét effektezett vokál ami például fogalmam sincs honnan jött. Van benne melodica is, meg jó kis zongora (hát nyilván, Onoken-től nem is várnék mást…) Mindez patika atmoszférába csomagolva, meglepően súlyos méllyel megtámogatva.

Ha érdekel az album, megtalálhatjátok Bandcamp-en itt: https://diversesystem.bandcamp.com/album/trace-of-will