Milyen billentyűzeteket koptattam eddig

Jóideje nézegettem már különböző split billentyűzeteket. Ezt magyarázhatnám neked azzal, hogy ergonómia így meg úgy: elmondhatnám, hogy érzékeny a csuklóm és hogy szeretnék rá odafigyelni, hogy jópár évtizedet kibírjanak még. Megpróbálhatnálak meggyőzni azzal is, hogy mennyivel kényelmesebb egy ilyen cuccon dolgozni. És ez mind igaz is lenne… De ugyanúgy benne van az is a dologban, hogy a bennem élő nerd ránéz egy ilyenre, és azt érzi, hogy egy jóféle split billentyűzet kegyetlenül menő 😆 Csak hát, van velük két dilemma is: az egyik, hogy nincs túl nagy választék ilyen cuccokból, a másik, hogy a niche jellegből adódóan ezek általában eléggé drágák.

Korábban használtam egy Microsoft Sculpt Ergonomic Desktop kombót, ami egy “félig split” billentyűzetből és egy “félig vertikális” duci-de-cuki egérből állt, vezetéknélküli kiadásban:

Ez nyilván full biznisz használatra lett tervezve, és arra tökéletes is volt. A beépített csuklótámasszal, az okosan megtervezett dőléssel baromi kényelmes volt, és némileg meglepő módon tökéletesen működött macOS-en is (némi Karabineres állítgatás után). Hanem az építési minőség hagyott kívánnivalókat maga után. A Sculptom végzetét végül a Genshin Impact nevű cuki, animés/Zelda beütésű, open world RPG játéknak álcázott kábítószer jelentette, azon belül is a Bennett nevű karakter. Ennek a karakternek az E billentyűre aktiválódó támadását ugyanis rendszeresen olyan elánnal sikerült nyomogatni, hogy egy idő után a billentyű fedőlapját tartó kis fém horgok egyike feladta és letört, a javítása pedig nem tűnt túl esélyesnek.

Ebből azt tettem el magamnak tanulságként, hogy ha már ennyire idióta lendülettel használom a hardvereimet, lehet, hogy hasznos lenne olyat választani, ami bírni is fogja az igénybevételt, vagy legalább könnyen javítható… Például azáltal, hogy röptében cserélhető mechanikus kapcsolók vannak benne. Sajnos ilyenből akkoriban (sem) nagyon lehetett split kivitelű billentyűzetből olcsóbbat találni, így végül vettem egy Keychron K3-mat. Ez nem volt rossz döntés: mind a mai napig köszöni szépen, jól van, pedig koptattam bőven eleget.

A K3 szerintem összességében egy remek ár-érték arányú kis cucc, és még jobban megkedveltette velem az alacsony profilú billentyűzeteket. Csak hát… nem split, a csuklómnak ez meg kezdett nem annyira tetszeni. Kicsit hiányoltam azt is belőle, hogy komolyabban testre lehessen szabni, mert ez a Keychron típus még nem a népszerű QMK firmware-t (vagy hasonlót) futtat, szóval ha akartál valami komolyabb custom dolgot rajta, kénytelen voltál Karabinert vagy hasonlót használni. (Azóta lett újabb, QMK-képes modell.) Na félre ne értsd, a Karabiner egy zseniális cucc, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ingyen vanik, de a spécibb beállításokhoz már komoly körtáncokat kell járni benne (értsd: kézzel kell JSON konfigurációs fájlt szerkeszteni), és amúgy is viszonylag gyorsan ráuntam arra, hogy a beállításaimat szinkronizálgassam a céges meg a saját gépem között. (Itt az a differencia a Karabiner és a QMK használata között, hogy a Karabiner a macOS-en fut az adott gépen, a QMK meg magán a billentyűzeten, így alapból viszi magával a konfigot a gépek között. Ha valami módosítást Karabineren keresztül oldasz meg, az más operációs rendszeren eleve bukó, a QMK-s módosítások meg vígan elvannak akkor is, ha pl. Androidos telefonon használod a billentyűzetet.)

Szóval jött a kérdés, hogy honnan szerezzek egy split, testreszabható, lehetőség szerint alacsony profilú mechanikus billentyűzetet? Két opció volt a fejemben. Egyrészt, lehetett volna építeni egyet, ami nyilván baromi izgalmas projekt lett volna, de benne volt, hogy esetleg nem mérem fel jól az igényeimet, és ahhoz képest, hogy mennyire sok melót kellett volna belerakni, még mindig elég drága lett volna. A másik opciót a ZSA billentyűzetei jelentették, amiket legalább 2017 óta nézegettem. Egy-egy ilyen nézegetés tipikusan erős nyálcsorgatással indult, ami drasztikusan csapott át a “hát hogy én ennyi pénzt nem fogok egy billentyűzetért lerakni, az tuti” állapotba. Külön elvette a kedvemet az is, hogy esélytelennek tűnt találni és kipróbálni egyet, ami ennyi pénznél már komoly negatívum. De azért követtem őket a zseniális hírlevelükön keresztül, amiben tök jó sztorikat olvashatsz mindenféle arc setupjáról. (Ezeket megtalálhatod itt, ha érdekel.)

Aztán a kedves Luis kollégám vett egy ZSA Voyagert, amit meg is tudtam nézni, és a tapasztalatai alapján úgy tűnt, ez egy elég jó vétel lehetne nekem is. Ez után nyilván még heteken keresztül kattogtam, hogy mit csináljak, aztán decemberben megrendeltem végül. Kapcsolóknak Pro Redeket választottam, amik mellé bejátszottam a Shhhocs nevű csillapító extrát (én a kifejezetten puha, halk gombokat szeretem). A billentyűsapkáknak az üreseket kértem, mert annak idején nagyon megtetszett a Das Keyboard, és amúgyis teljesen biztos voltam benne, hogy egy rommá konfigurált egyedi layout mellett fogok kikötni…

Maga a rendelés jobban ment, mint vártam: a ZSA webshopja hibátlanul tette a dolgát, a DHL meg az ígért idő előtt kihozta a csomagot, és a vámoltatás se jelentett nehézséget. (Ezen külön paráztam, mert soha nem rendeltem ilyen értékű eszközt külföldről, nemhogy EUn kívülről.) Külön megvettek kilóra a ZSA-sok azzal, hogy a billentyűzet még meg se érkezett, már felvették velem a kapcsolatot, hogy felmérjék az igényeimet és ellássanak infókkal. Tudják, hogyan kell elégedett vásárlókat generálni 🤣 A rengeteg kapott információnak köszönhetően amikor megjött a cucc, már egészen képben voltam vele, pl. elő volt rá készítve a custom layout.

És mit tud egy ilyen billentyűzet?

Csak egy pár dolgot írnék le, mert ha érdekel, úgyis utánaolvasol itt, és már amúgyis kétszer olyan hosszú ez a poszt, mint amilyenre eredetileg terveztem 🤣

Az alapok

• Prémium építési minőség
• Fullos csomag (rengeteg extra kábel, tok a hurcoláshoz, extra keycapek és switch-ek)
• Frankó RGB fények, testreszabható okos világítási mintákkal (pl. heatmap típusúak, ahol annak függvényében izzik fel egy gomb fénye, hogy mennyit nyomogatod)

Layerek

Ha foglalkoztál már custom billentyűzetekkel, akkor ez nem lesz újdonság, de amúgy meg a legnagyobb fícsör a rétegek használatának lehetősége. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a hagyományos Shift vagy Alt gombokhoz hasonlóan beállíthatsz olyat, hogy ha nyomva tartasz egy gombot (például), a billentyűzet többi gombja hirtelen valami egyedi funkciót lát el: küldhet a szokásos módon egy karaktert is, de rakhatsz rá billentyűkombókat, makrókat, vagy akár az egeret is vezérelheted vele. Ilyen rétegekből egy csomót használhatsz. Láttam olyan layoutot, ahol 10+ réteggel ment az ember - csak győzd megjegyezni, hogy mit hova raktál. 🤣

Külön izgalmas, hogy ha felrakod a Keymapp nevű progijukat, akkor a futó program alapján akár automatikusan is kapcsolhatsz réteget. Ez játékokhoz egyáltalán nem hülye ötlet, és csak idő kérdése hogy mikor fogok csinálni egy külön réteget az Ableton Live-nak… 😆

Ja, és amúgy a rétegeken billentyűnként testreszabható az RGB, szóval színkódolhatsz mindent, ha ahhoz van kedved.

Oryx, a layout editor

Az Oryx nevű cuccal szerkesztheted a layoutot, ami egy… webapp. Igen, ez egy böngészőből(!!) használható térhajlítás. Ez azért érdekes, mert közvetlenül az eszközön futó szoftvert cseréli ki. (Ha jól értem, ez az általad kiválasztott beállítások alapján fordíttat neked egy custom firmware-t a ZSA QMK forkjára építve, amit aztán WebHID-en keresztül flash-el az eszközre.) Ilyet még sose láttam korábban böngészőből történni, de nevetségesen jól műkődik, és telepíteni se kell hozzá semmit. Az editor is teljesen patika, a legvadabb dolgokat is be lehet állítani benne, és a defaultok is értelmesek, kezdőknek is egész barátságos. NAGGGGYON ÜGYES.

Amúgy az Oryx layout gallériaként is funkcionál, szóval ha vágysz némi inspirációra, tallózhatsz a mások által készített layoutok között, amiket nyilván egyből rá is tölthetsz az eszközre.

Kinek ajánlanám (és kinek nem)

Ha fejlesztéssel foglalkozol, vagy olyan poweruser vagy, aki szereti minél optimálisabban kihasználni a cuccait, szerintem ezt imádni fogod… már ha ki bírod fizetni az egyáltalán nem csekély mennyiségű lóvét, amit kérnek érte. Én ebbe az egészbe azzal a reménnyel vágtam bele, hogy így sikerülhet egy olyan setupot elérni, aminél lényegesen jobbat belátható időn belül nemigen fogok találni. A tartóssággal, szervizelhetőséggel a ZSA-t ismerve nem kéne gondnak lennie, úgyhogy remélem, hogy majd egy 2035-ös blogbejegyzésben elmesélhetem majd, hogy a Voyager igazából nem is volt olyan drága. Annak alapján, amit eddig láttam, erre egész szép esély van.

És hogy miért is kellett emiatt újra megtanulnom gépelni? Ezt majd egy másik postban írom meg, mert az is egy hosszú, szórakoztató és tanulságos történet 😉