Tegyük fel, hogy valami komolyabban rossz dolog történt veled, neked meg dolgoznod kellene. Szerintem ezen a ponton érdemes megállni és végiggondolni egy pár dolgot.

• Az érzelmi megrázkódtatás miatt nem fogod tudni igazán jól végezni a munkádat. Ilyenkor nem tudod a képességeidet teljes egészében használni. Valószínűleg a munkád nem lesz olyan minőségű, mint normál esetben, a kollégáiddal sem fogsz tudni jól együttműködni, és valószínűbb, hogy valami elkerüli a figyelmedet és hibázol.
• Nyilván a legjobb az lenne, ha ki tudnál venni annyi szabit, hogy legyen időd helyrerakni a dolgokat fejben. Értem én, hogy ez nem mindig lehetséges, de ha nem tudod ezt megtenni, akkor legalább igyekezz képben lenni a kockázatokkal és kezelni azokat.
• Ha abszolút muszáj dolgoznod, akkor legalább ne hajtsd magad túl. Nem gondolom, hogy pszichológiailag nyerő ötlet a munkádba temetkezni, mondjuk megértem, hogyha rövid távon segít, ha eltereled a gondolataidat. De valamikor kell majd foglalkoznod velük úgyis.
• Ha tudod, hogy vacakul érzed magad és ez hátráltat a munkában, ezt jelezni a csapatodnak egy nagyon érett és professzionális dolog. Normális emberek ezt képesek felfogni, és ezzel esélyt adsz nekik, hogy levehessenek rólad némi terhelést, amíg visszajössz az életbe.
  • Ehhez nem szükséges feltétlenül nagyon megnyílni. Fair csak annyit mondani például, hogy “komolyabb magánéleti gondom van, amiről nem szeretnék beszélni, de tudnotok kell, hogy nem vagyok a topon”.
  • Ha nagyon teljesítményorientált helyen dolgozol, ez félelmetesnek tűnhet. Azért gondold végig, mi a rosszabb. Lehetsz őszinte arról, hogy rosszabbul fogsz teljesíteni, és ezzel adhatsz egy esélyt a munkatársaidnak hogy fel tudjanak erre készülni. Vagy megpróbálhatod magadban tartani mindezt, és megkockáztatni, hogy problémákat okozol később, amikor már nem ér sokat, ha elmagyarázod, mi volt a baj. Melyik a jobb opció?
  • Egy olyan munkahely, ahol ilyen problémákról nem lehet beszélni, nagyon valószínű, hogy toxikus amúgy. Természetes, hogy az emberekkel időről időre történik valami rossz. Ha ezt nem lehet megmutatni, akkor mindenkinek álarcban kell dolgoznia.
  • Ha viszont te tudod venni az energiát, hogy transzparensen kezeld ezeket, jó példát teremtesz vele másoknak is, ami előrébb viszi az egész csapatodat.

Nézzük a másik oldalt is, mi van, ha nem veled, hanem a csapatodban valakivel történt valami?

A csapat minden tagja felelős vagy a csapat összetartásáért, így te is. Ez a tökéletes alkalom, hogy megmutasd, hogy tudsz empatikus lenni. Nem kell feltétlenül beleugrani komolyabb lelkizésbe (nem is biztos, hogy lenne rá igény). De az mindenképpen fontos lenne, hogy a másik tudja, érted, hogy mi történik vele. Akárhogy is, legyél ott a másiknak.