Volt most csütörtökön egy eléggé érdekes / “drámai” / világmegváltó beszélgetésünk arról, hogy hogyan tovább. Nem erről akarok most túl sokat beszélni, csak szeretnék egy pár gondolatot megosztani…

• Teljesen kiegyensúlyozatlan jelenleg az, hogy ki mennyi energiát fektet a VAK-ba. Ezt sokkal ügyesebben kell kezelnünk, ha nem akarjuk, hogy bárki kiégjen, megunja, stb.
• Ahhoz, hogy feladatokat oszthassunk ki, nélkülözhetetlen a bizalom és a (lehetőleg folyamatos) kommunikáció.
• Alapvetően rengeteg feladat van / lenne… Más kérdés, hogy mit lehet megvalósítani az adott körülmények mellett! Valahogy ki kell majd alakítanunk fontossági sorrendet, nem lehet hasraütésszerűen koordinálni 5-10 ember munkáját. Ez jó esélyekkel megoldható, de oda kéne figyelnünk azért - az két különböző dolog, hogy én mit tartok fontosnak és hogy a közösségnek mi lenne az érdeke.
• Muszáj, hogy működjön a csillagos játék, muszáj, hogy legyen valami jutalom-rendszer. Egyre inkább azt érzem, hogy ilyen jellegű feladatokat hosszú távon senki sem tud a többiek “két szép szeméért” elvégezni. Erre nem is lenne szükség, elvileg.
• Akik igazán lelkesek, sokszor olyan célokat tűznek ki maguk elé, amikbe könnyen bele lehet bukni. Muszáj, hogy rászokjunk arra, hogy először a legkisebb erőfeszítésből a legnagyobb profitot próbáljuk kihozni - aztán ha bizonyítottan működőképes egy ötlet, lehet pörgetni teljes gőzzel!

Nem tudom eleget hangsúlyozni: ha szeretnél tenni valamit, merj megszólalni! Merj lépni a közösség felé. Merj kérdezni! Hidd el, egy fel nem tett kérdésre sokkal nehezebb válaszolni…