Mostanában Vácott van bolhapiac. Sok mindenhez okosan hozzá tud jutni az ember. Első körben vettünk egy kedves hölgytől egy remekül használható AKAI AP-Q310-es lemezjátszót (öt pénzér’). Aztán második körben találtam két lemezt. (Háromszázé’ darabját.) Ebből ez az első (egész pontosan ez). Szerintetek megérte? :D

Most szokásaimtól eltérően nem próbálom meg mélységében elemezni ezt a lemezt (bár lenne kedvem rá!) Hallottam már párszor ezeket a zenéket, ha ezt a bejegyzést olvasod, jó eséllyel számodra sem idegenek. Ha voltál már (velünk együtt) Jarre koncerten, akkor naná, hogy nem lesznek ilyen problémáid…

Nem tudom, hogy annak idején, egy Oxygene után (ami ugye az első “nagy” dobása volt Jarre-nak) milyen lehetett ezt a lemezt hallgatni. Az más hangulatvilág volt, ahhoz meg Jarre-szakértőnek kellene lenni, hogy erről a folyamatról többet mondhassunk…

Equinoxe és én

Most az Equinoxe 4 megy épp. Most 25 éves vagyok; akárhogy is vesszük, legalább 4-5 teljesen különböző életfázisban találtam rá újra és újra erre a számra. Mindig sikerült egy picit mást, egy picit többet hallani benne. Nem csak a negyedik számra vonatkozik ez: úgy összességében elmondható, hogy ezek a zenék (és nem csak ezek persze…) az emberrel együtt érnek meg, a hallgatott zene is változik a hallgatójával együtt. Én is változtam eleget; azt hiszem, egyre többet érzékelek ezeknek a számoknak az erejéből. Nem annyira könnyű dolog ez. Mikor vetted a fáradtságot utoljára, hogy úgy igazán mélyen elmerülj egy zenében és csak arra koncentrálj? Remélem, hogy most röhögsz, jó eséllyel pontosan érted hogy miről beszélek. Én csak annyit mondok: örülök, hogy pár alap dologgal sikerült egy picit közelebb kerülnöm ezekhez az élményekhez, újra…

Mi változott a zenében?

Azóta, amióta kiadták ezt a lemezt, eltelt egy “pár” év, ezek a hangzások már nem annyira újítóak, mint amennyire akkor lehettek. Már nem kell hozzá több milliónyi értékű szintetizátor és mindenféle egyéb felszerelés, hogy otthon hasonló (de nem teljesen egyező!) hangzást “állíthasson elő” az, aki ilyet szeretne. Egyszerűbb lett, elérhetőbb lett, de az ötletekért, a tehetségért még mindig ugyanúgy meg kell küzdeni…

Azon gondolkodom, mennyit változott a tágabb értelmben vett elektronikus zene azóta, hogy ez a lemez kijött? Milyen értékek módosultak? Mi történt az emberekkel, a hozzáállásokkal, mi történt azzal, ahogy a zenéről gondolkodunk? Nem, nem akarom ezt a bejegyzést nosztalgikus ömlengésbe átvinni - és főleg nem értelmetlen hipster-kedésbe. Ma is születnek kiemelkedő alkotások, kérdés, hogy megtaláljuk-e őket és ha igen, mikor. De az biztos, hogy ennek a lemeznek van keresnivalója még most is, több mint harminc évvel a megszületése után is. És az is biztos, hogy megvan a maga, pénzben ki nem fejezhető saját értéke is… ami biztos hogy nem háromszáz magyar forint.