A mostani, azonnali zenefogyasztó társadalomban, ahol a ma már történelem és a holnap a jelen; ahol az eladások zuhannak és a kalózkodás nő; ahol a marketing fontosabb, mint a minőség; ahol, mintha az egész világ aggódna és megőrült volna; ahol minden egyes kiadvány egy jövő nélküli, öngyilkos próbálkozásnak tűnik, a Paradigma Musik szeretne reménysugarat mutatni azoknak, akiknek helyük van ebben az ágazatban. Nem a nevek, hanem a minőség számít, egy nagy családot akarunk építeni: mi mind a Paradigma Musik vagyunk. Nagy szívvel és becsületes szándékkal.

Hogyha egy ilyen bevezetővel raknak le elém egy lemezt, akkor szinte biztosra lehet venni, hogy végig fogom hallgatni. Bölcs szavak nagy elvárásokat váltanak ki. Marc Marzenit-nek ez a válogatása számomra viszont az egyik legkellemesebb élményt nyújtotta az utóbbi időben zeneileg, semmilyen téren sem okozott csalódást.

Kiknek való ez a lemez? Ez a lemez sablonmentes kortárs elektronika. Sablonmentes, de nem azért, mert nem tartalmaz korábban már hallott elemeket, hanem azért, mert olyan magas szinten valósítja meg azokat, hogy az idézőjeles “lopás”, szándékos utánzás gyanúja fel sem merül. 18 zene került fel a korongra, ami 72 percnyi tömény élményt jelent. Azt hiszem, nagyon régen volt már, hogy ennyire magasra tette volna a lécet egy válogatáslemez. Őszintén szólva, nehéz feladat ilyen lemezről egyáltalán beszámolni, mert annyi jól kidolgozott ingerrel bombáz végig, hogy azt sem tudom, hol kezdjek bele! Eleve az egész lemez eléggé vegyes anyag, az ilyen kategorizálásokat, hogy táncolható/nem táncolható felejtsétek el.

Pár szó a lemez hangzásvilágáról. Ajánlott egy picit jobban odafigyelni rá, ugyanis megtalálhatunk benne nagyon sok mindent, amit mostanában szeretnénk az elektronikus zenétől kapni; nagyon jó tisztán akusztikus anyagok mellett erős effekteket, nagyon jól felépített hangzásképeket kapunk. Vannak rajta játszható anyagok is, már a bátrabb lemezlovasok számára…

Nehéz kiemelni bármit is erről a lemezről. Maga a válogatás is nagyon egyben van, ami a külön zenék hatását csak felerősíti. De persze ezeket a számokat külön-külön sem szabad lebecsülni. Itt van például a Momentum - Loving You So Much-a, ami olyan, mintha egy depressziós downtempót összeeresztettek volna a régi szép emlékeket visszaidéző Mannel - Morning Spliff-fel! Egy másik pont, ahol már tudatosan nem lehet követni az eseményeket, Henry Saiz - Lex Naturalis. Egy nagyon jól felépített hangulatot sajnos ritkán látott módon nyit szét éteri magasságokig, igazi “nem is tudom, minek nevezzelek” zene, az angol uplifting szót a lehető legjobb értelmében talán alkalmazhatni lehet rá. Tulajdonképpen ez az egyik legveszélyesebb trekk a lemezen, “nem akarom tudni”, hogy milyen hatást válthatna ki egy nagyobb hangrendszeren. Persze nem szabad megfeledkezni Sistema félakusztikus munkáiról sem, nagyban hozzájárultak az ő számai is ahhoz, hogy ez a lemez ekkora élmény legyen.

Nagyon örülök ennek a lemeznek. Mostanában sajnos elég ritka, hogy ilyen színvonalú zenei anyaggal fussak össze; itt nincs olyan kérdés, hogy lehetne-e jobban ezeket a zenéket, ezek így tökéletesek, ahogy vannak. Ezek után érthető, hogy mindenkinek ajánlom szívből, nem hinném, hogy bárki is megbánhatja ezt a “kirándulást”. A Paradigma Musik-ot megtalálhatjátok a neten a http://www.paradigmamusik.com címen, ahol bele is hallgathattok pár zenéjükbe. Jó szórakozást hozzá!