Nyitottak vagytok a jóféle, intelligens magyar zenére, ami nem kifejezetten elektronikus, de benyomásaiban közel áll hozzá?

Nem beszélek semmi olyasmiről, amit a weboldalukon vagy a Myspace-ükön megtudhattok, inkább azt tartanám fontosnak, hogy a saját benyomásaimat megosszam… :) A Váci Világi Vigalmon hallottam őket először. (De ritka is, hogy élőben ismerek meg egy zenekart/előadót…) Lassulós, bólogatós, a szövegek értelmét mélyen átadó élményről beszélgetünk. Aki szereti a gondolkodós zenéket, a tiszta, kifinomult, nem agyonbonyolított hangzásokat, az otthonosan fog mozogni ebben a zenei térben.

Én akkor hallgatok Bijou-t, amikor szeretnék egy picit “tompulni”, amikor szeretnék magamra összpontosítani inkább, erre nagyon jó alapanyag. A depresszió-szerű állapotból való kilábaláshoz is! Ha például a “Delej” című számukról gondolkodom, megint az az örökérvényű dolog jut az eszembe: a kevesebb néha több. Itt a kevesebb sokkal több, a csend is hozzáad a számok értékéhez. Minimalisztikával kapcsolatban mondtam már, hogy ez azért jó nekünk zeneileg, mert a maradékot mindenki magának képzeli bele… ez erre a zenére hatványozottan vonatkozik.

A szövegről annyit el kell mondanom, hogy fájdalmas pontokba találnak bele valami roppant bájjal, ezzel is erősítik tisztaságában azt az üzenetet, amit ez a zene hordoz. Azok közül a zenék közül, amit hallottam tőlük, talán a Pörgés a kedvencem (nagyon ismerős, nagyon ismerős szitut ír le…) - azért talán, mert nem tudnék választani a “Pörgés” és a “De azért kár” között, szerencsére nem is kell.

A weboldalukat ajánlatos kicsit alaposabban átbogarászni, a szemfülesebbek egy Forteba remixet és egy acapellát is találhatnak (producer-pajtások, hajrá!) Utóbbival azt hiszem, én is perceken belül elkezdek dolgozni, vannak ötleteim…

[Ha tetszik a fotó a zenekarról, akkor ajánlom figyelmetekbe Kata deviantART oldalát (fenti linkekről eljuthattok oda), valamint a Tumblr-jét is érdemes megfigyelni közelebbről: http://dryphoto.tumblr.com/.]