Zongorázni jó. Ez a kiindulópont, amiből nem vagyok hajlandó engedni és ez okozza a problémákat.

Zongorázni zongorán jó. Egy zongorán alapvetően nem mindegy, hogy mi történik attól a pillanattól kezdve, hogy arra gondolok, most megnyomok egy billentyűt egészen odáig, ameddig a terem abbahagyja a lenyomott hang visszhangzását. Ugyanígy nem mindegy akkor sem, hogyha valami őrült kitalálja, hogy ő zongora nélkül szeretne zongorázni.

Először is: szükség van egy igen jó, lehetőleg kalapácsmechanikás MIDI billentyűzetre, amivel még el is hiszem, hogy zongorázom. Erre van a Fatarom (persze, persze, lehetne mondjuk Kurzweil is, meg ki tudja még mi). Kell egy jó gép (megvan, de ezzel már gondok vannak, de ezt pár bekezdés múlva). Kell valami, amin megszólal. Sok idő. Sok szoftver, nagyon sok szoftver (gigabájtban sok).

Bármennyit is szórakozom, a zongoraproblémáim nem oldódnak meg.

Először úgy kezdtem, hogy kipróbáltam a Steinberg The Grand 2-jét. Egészen zongoraszerűnek is érezhető; ahogy meglett a Fatar, egyből elkezdtem komolyabban játszadozni vele. Kifejezetten aranyos volt, hogy térben lehetett rakosgatni a zongorát, ahova tetszett, sőt pedálzörej meg valami rezonancia is akadt. Megfelelő polifóniabeállítással volt elég hangom is és ment a gép is rendesen.

Miért is para a polifónia? Egyszer valami idiot felvetette midi.blog.hu-n egyik hozzászólásomra reagálva, hogy mi a ____-nak 10-nél több polifónia, ha úgyis csak 10 ujjam van? (Szánalmas, nem?) Ennél jóval kiábrándítóbb a helyzet: bizony a hangok van, hogy nem érnek csak úgy véget. Ha pedálozol akkor naná, hogy nem! Nálam nem ritka az 40-50-esre számolt polifónia sem (bár a szoftverek egész érdekesen számolják az ilyesmit).

Aztán ott kezdődtek a problémáim, hogy meghallottam valahol, hogy a Synthogy-nak van egy Ivory nevű zongorapakkja, amiben egy Steinway, egy Bösendorfer meg egy Yamaha van. Meg van hozzá egy kiegészítés is, ami gyanús, hogy Fazioli… hát több se kellett, nekiálltam, csapattam egy darabig, amíg leimádkoztam a 15 DVD-t! Miután a potom 60 gigás library felkerült a gépemre, szomorúan olvastam, hogy legyek kedves lehetőleg külön vinyóra (minél gyorsabbra) tenni a mintákat, mert problémák merülhetnek fel. Először nem volt külön vinyón a cucc - betöltöttem egy 10 réteges Steinway mintát, 30-as poly, hadd szóljon. Elkezdett gyanúsan surrogni a vinyó - nézem, folyamatosan húzott és elkezdett szakadozni a Windows. Meg is értettem, miről szólt a readme… :D egyből átdobtam a régi vinyóra és egy darabig minden szép és jó.

Az Ivory rendkívül szépen szól, ezt meg kell mondani. A Bösendorfert meg a Yamahát valahogy nem tudta megbarátkoztatni velem, de ettől függetlenül a Fazioli és a Steinway minta baba. Fontos tudni, hogy nem használok gyári presetet - eleve úgy kezdtem, hogy csináltam minden mintához egy-két alapbeállítást, valahogy jobban bejött úgy, de még most is hangolok rajta néha. Sustain resonance-ból normál szintűt, szép halkat, de érezhetőt szoktam; EQ-val is csínján az utóbbi időben (nem szabad túlhúzni!). A Timbre beállítást mintája válogatja, a release-en se szoktam sokat állítgatni.

Hosszú távon az Ivory-t egy 1 giga RAMmal ellátott géppel csak úgy tudod használni, hogyha a 6 vagy 8 réteges mintákat választod. Ez természetes, de természetesen bosszantó is! Van 12 réteg mintám és majd a felét nem tudom használni? :S 1 G RAM-mal nem. Pedig elhihetitek, az Synthogy saját motorja egész okosan húzza be a mintákat. Már ha van miről. Nem tudom, mennyiben írható a sok zongorázás számlájára a dolog, de a régi vinyóm, ami már amúgyis megette a kenyere javát (hehe tört már le arról alkatrész is egyszer xD ), végképp elkezdte felmondani a szolgálatot. Mintabetöltés közben Windows teljesen megáll: ha rángatod az egeret, talán fél perc múlva reagál, 5 másodpercig él, aztán megint megáll (és így tovább végtelen ciklusban), közben folyamatosan húzza a vinyót. Kénytelen voltam kivenni a gépből. Gyanús, kb. így halt meg egy előző vinyóm is… :D

Voltak az Ivory-nek hiányosságai, ami igen durva egy ekkora jószághoz képest. (Ilyenkor örülök, hogy nem vettem meg. Ennyi pénzem nincsen arra, hogy vagy jó, vagy nem…) Például ilyesmi, hogy pedálzörej, sehol. Egyszer csináltam úgy egy felvételt, hogy a zene jött a Steinwayből, a pedálhangok és billentyűzörejek a The Grand 2-ből (ugyanazt a MIDI sávot kétfelé routoltam Live-ban), aztán meghintettem az egészet egy kis Altiverb-bel és voilá! egész szép eredmény jött ki. Persze a végeredménytől függetlenül elég csöves, hogy a Grand 2-höz kellett fordulni. (A Grand 2 össz-vissz 3,3 giga a gépemen. Nem 60.)

Már-már kezdtem beletörődni, hogy még ezt a gépet is fel kell bővítenem, hogyha zongorázni akarok (új vinyó + 1-2 G RAM már csak elég KELL, hogy legyen) - persze nem jött meg hozzá a kedvem anyagilag. Viszont most láttam egy újdonságot - Galaxy II! Steinway, Bösendorfer és Blüthner egy csomagban, pár olyan újítással, amit nem nagyon szoktam észrevenni máshol (talán, mert nincs is…) Ez mindenféleképpen érdekelne, csak eleve kipróbálni se nagyon tudom, ameddig nem fizetek érte €250-t. Most nincs kedvem ehhez sem… De azért a korábban kiadott és előkeríthető Steinway 5.1-et megnéztem. 3 DVD-s a cucc (ez csak az egyik a Galaxy II három hangszeréből, vágod…) Kontakt Instrument a lelkem - ez nem tudom, mennyire jó vagy rossz nekem, mindenesetre elég gáz, hogy a 3 DVD-s cuccból nem lehetett normális pedálműködést előcsalni. Mint megtudtam, van egy 4. (update) DVD is, amivel a pedálproblémáim is megoldódhatnánk (és enélkül a release-es meg a resonance-es mintacsomagok -magyarul, amik már emberien is szólnak- nem is működnek, dejó)… persze ezt a DVD-t se lehet előkeríteni.

Jó, ennyit a zongora-kálváriáról. Most számolgassunk egy kicsit.

A bénácska Steinberg The Grand 2, ami “legalább működik”, diákoknak 37ezer, egyébként 74ezer a Hitspacenél. Az a Galaxy II, amit igazán ki se tudtam próbálni, €250-ért rendelhető a Best Service.de-nél (ez olyan** 65e**). Az Ivory, ami jó, de nem tökéletes, €330+€150-ért (sima + Italian expansion) kapható meg ugyanott (117ezer magyar forint). Az a benyomásom (demók alapján főképp), hogy ebből még a Galaxy érné meg a leginkább. De hogy én ezt a hármat nem venném meg 256 ezerért, hogy még vehessek egy vinyót 10-20ezerért meg memóriát ugyanannyiért, abban egészen biztosak lehettek! :S Hogyha hozzászámolod a Fatart, ami szintén száz fölött van, ott kötsz ki, hogy ennyiért már lehetne venni akár egy használt pianínót is. Sőt, egy egész rendes digitális zongorához is hozzá lehet jutni ennyiért. Élethűségben meg egy használt, kicsit megszeretgetett (hangolás, ilyesmi) használt zongora mindenképpen veri a nyavalyás digitális vackokat.

Poén: ahhoz képest, hogy azt a zongorát, amit kb. 8 évig használtam [le], 27 ezer forintért(!!!!) vettük bargain buy alapon…

ui. látjátok, a Native Instruments-féle Akoustik Piano-ról nem is írtam. Na hát jobb is. Úgy szól, mint egy fadarab. (Márpedig egy zongora és egy fadarab között jópár különbséget fel lehet sorolni.)