Egyedül ülni egy nagy, sötét, rendkívül visszhangos szobában. Fekszel egy ágyon. Néha azt hiszed, a plafont nézed. Néha azt hiszed, nem nézel semmit. Valójában a szoba alakváltó: néhol gyorsan, néha lassabban, néhol nagyon lassan, de folyamatosan és megállíthatatlanul változik, ahogy a hang terjed.

Valami meditáció-szerű állapot. Kizár minden olyan ingert, amit nem tart hangulathoz illőnek, mint a gyertya, melynek lángját nézve világok csillannak keresztül a szemedben.