Szkeptikus vagyok. Alapvetően mindennel, ami a kezembe jut, így a média összes szüleményével is. A könyvekkel is, bár igen jó barátaim.

Nem rajongok az ezoterikus dolgokért: a jó magyarázatokat szeretem, a belemagyarázást jóval kevésbé… Éppen ettől lesz érdekes viszonyom az ő könyveivel (ugyebár Édesvíz alatt jönnek ki itthon…)

Három Bach könyvet olvastam el eddig, sorrendben: Illúziók; Jonathan Livingston, a sirály; nomeg A Messiás Kézikönyve (Emlékeztető A Fejlett Lélek Számára).

Ezek a könyvek szabadságot adnak a tudatodnak (igen, a free your mind értelmében). Lehet, hogyha elolvasol egy párat, megváltozik a gondolkodásmódod, elvesztesz egy pár olyan beidegződést, amit a pokolba kívánsz. Ezek nem azok a könyvek, amiket elolvasol és félredobhatsz; ha egyszer elolvasod őket, élni fognak benned és időről időre előjöhetnek azok a gondolatok, amit bennük olvastál.

Ma a villamoson ülve épp ezeken gondolkodtam. Nem ad kész megoldásokat, csak segít abban, hogy úgy éld az életedet, ahogyan te gondolod… az igazi félmegoldás. Ad valamit, amiben hihetsz. Garancia nélkül, csakis azért, mert te szeretnél hinni. ("Minden, mi e könyvben áll, lehet tévedés is.")