Két favorit:

Emil.Rulez! - Hogyan kerülnek oda?

Ülnek a polcon ők és néznek,
mint dekor-mackók a csecsebecse-boltban.
Akkor is látnak, amikor szépnek
talál egy pasi - és ülnek ottan
kisimult arccal és lesik, hogy lesz-e
az este végén egy újabb esély,
hogy két hónap múlva majd reményed vesztve
a barátnődnek sírva mesélj
az elmondhatatlanról, elcsukló hangon;
ők már értik, mi zajlott itt bent:
eggyel többen ülnek a polcon
s az új fiú addigra elmondott mindent…

Hogyan kerülnek oda, a polcra?
Egy perc, két hónap és egy durva hét.
Legtöbbjük mintha csak egy pormacska volna,
nem tudják, hányan is lesznek még.

Fogmosás közben figyelik a hátad,
a lábszárad ölelve állnának ott.
Ha lenne szavuk, talán mamának
esetleg anyunak hívnának most.
Szeretnek téged, bár irtózol tőlük;
éjjel a párnád szélére ülve
arcodhoz érintik átlátszó bőrük -
te azt hiszed, aki az álmodat küldte
biztosan az a szerelmes hapsi,
aki SMS-t írt, hogy jó éjt kívánjon.
Ébredés után, mint piros kis masni
díszíti a reggelt majd ez az álom…

Hogyan kerülnek oda, a polcra?
Egy perc, két hónap és egy durva hét.
Legtöbbjük mintha csak egy pormacska volna,
nem tudják, hányan is lesznek még.

Emil.Rulez! - Nappali mese

Ülve találta a reggel és ülve az este,
amíg az az egy szó a lába előtt már látszani kezdett.
Szinte a járda kövére nyomta az orrát,
annyira kellett, annyira fontos lett az az egy szó.
Épp az az egy, mit pont oda képzelt,
éppen a lába elé, hisz az ott jó; látnia kell, hogy a járda hogy olvad,
pont ugyanúgy, ahogy lennie kell, mint álmaiban.

Olvad az aszfalt, rajta van egy szó, épp az az egy, pont épp az az egy, ami kellett. Ahogy álmaiban, úgy jött meg az ember. Úgy kerül orra elé az a kép, ami embere szatyrán szenvtelen arcú nőci a ringó pálma alatt egy távoli ország kis szigetének ostoba másán.

Úgyis az egy szó csak, ami számít, pont az a szó, minek rajza a járdán egybeesik most azzal a képpel
s ettől a nőci a szatyron elindul a járda felé, odahagyva a képet.
Lám, ki is ugrott, kész a varázslat.
Állnak a koszban, ketten a járdán: a szenvtelen arcú nő meg a mágus.
Elmegy a szatyros (észre se véve semmit az ügyből), messzire jár már.