Annyit írogatok már, hogy egyre több minden jut eszembe, amit le kellene írni :))) Itt van például John Digweed MMII-jének a mixeletlen változata, ami bizony nem ma jött ki… Tripla vinyl rulez. (Be kéne szerezni ezt is. Hanyadik lemez a sorban? :D )

Indul egy olyannal, hogy Bermuda Triangle - Mooger Fooger. Róluk lehet sokat írni ám… Olyan igazi univerzális banda, de ez most egy nagyon besérült tétel. Igazán mély hangulatvilágú. Picit olyan S.O.S. téma. Szétkapott vokál, némi perka, pittyegő hangok, melankólia… Ez a zene már régen is valami olyat mondott nekem, hogy: “igen, tudom, mi a bajod”… És sodor is szépen, szóval egész dinamikus melankólia.

Aztán itt egy Pollon - Lonely Planet. Akár azt is mondhatnám, hogy kiskedvenc, de tulajdonképpen az egész MMII az… :D Nagyon szép és szállós tétel, hol semleges, hol picit vidámabb a hangulata. Olyan, mint várni a hajnalt. Nyugodt és stabil, de van sodrása is… A számomra igazán nagy klasszikusokat (mint Jarre) juttatja eszembe.

108 Grand - Te Quiero (Darren Emerson remix) a következő… Mai füllel hallgatva néhol picit szokatlannak tűnik, pedig nem az. Elég alaposan kidolgozott és simára van csiszolva, pedig húz eléggé (kis plusz tempóval biztos, hogy jókora felfordulást lehetne okozni vele egy nyitottabb közönség soraiban…)

Flash Brothers - Protect The Sense. Ez a zene nagyon durva. Még mindig üt. Őszintén szólva akár meglepő is lehetne, hogy ennyire időtálló… Egy bizonyos, jól definiált hangulatot hív elő szinte tökéletesen megkomponálva. Biztos vagyok benne, hogy pár ember ezt nem bírja ki… Engem biztos alaposan megcsavarna egy jól felépített buliban. Szóval van némi felelősséged (a hangulati oldásokra gondolok), ha ezt felrakod partyban…

Spooky - Belong (Vocal Club Mix)-ét egy másik feldolgozásban ismerik a legtöbben, mert ugye Sasha remixelte és felrakta az Involverre is saját változatában. Az se rossz, sőt! … de ettől függetlenül az eredeti sem lesz rosszabb. Picit pattogósabb ez a Vocal Club Mix és ez most nagyon bejön nekem, mert Spooky-nál nem divat takarékoskodni a finom részletekkel. Millió hangzásváltozat tűnik fel, de mégis egységes az egész. Amit a végén művel, az meg fenomenális :) Ha belegondolok, hogy erre milyen váltásokat lehet tenni, kiráz a hideg. :DD

Az egyik legelvetemültebb zene, amihez már kell egy Digweed szintű agy, hogy felrakja egy ilyen albumra: Shakespear’s Sister - Black Sky (Dub Extravaganza Part 2). Eléggé ósulis és ez nagyon tetszetős dolgot jelent ilyen zene esetén. Ha találsz rá egy jó zenét, akkor akár 3-4 perces keverést is simán megcsinálhatsz vele. Picit a For What You Dream Of hangulatát idézi vissza, annak a korszaknak egy kissé más hangvételű gyermeke…

Digweed nem lenne Digweed, ha nem találna ki olyanokat egy mixlemezre, mint az általam még mindig a favoritok között számontartott James Holden - I Have Put Out The Light. Nagyon nagy találat Digger részéről is, de még nagyobb kedves James-ünkéről. Ez valamiért különösen kedves a szívemnek. Mestermunka a javából, de ilyen szintű szállást azért még a mestermunkák között sem mindennap hall az ember… Minden egyes basszusnak, minden egyes dobnak, minden vokálvágásnak és szintinek megvan a saját jól megálmodott helye (megálmodott, mondom, mert szerintem ehhez már isteni szikra kell…) Rengeteg választási lehetőséget ad a kezedbe DJ-ként is; millió irányba lehet belőle építkezni és millió zenére rakhatod fel. Egy érdekes kombinációként pl. a Peace Division (!) működte rá egy igencsak mocorgós mixlemez végére. Aki azt mondja ez után a zene után, hogy az elektronikus zenének nincsen mondanivalója, és hogy csak a tinglitangli táncikáljunk meg tépjünk be stb. témákról szól, az elmehet valami távoli és lehetőleg lakatlan szigetre. :D

Végezetül: hallgassátok meg! Mixelve és mixeletlenül. Szép. Ha néha paráztok zenéktől, akkor viszont ne éjszaka tegyétek, mert érdekes gondolataitok lesznek. (Mondjuk lehet hogy ez nem is baj…)