Zenéim újrarendezése - avagy miért is álltam neki ennyire komolyan?

A korábbi foobar-os cikkben már jeleztem, hogy szeretnék egy kicsit jobban rendet tenni a zenéim között. Most arról beszélnék egy pár szót, hogy mégis miért álltam neki ennek a (valljuk meg egymás közt, némileg mazochisztikus) folyamatnak, hogy kollekcióba rendezzek minden zenét, ami hatással volt rám eddigi életem során? (Mert ez a cél. Komolyan.)

  • Egy kicsit abban a fázisban vagyok (zeneileg is), hogy szeretném jobban tudni, hogy “honnan jöttem”, “merre is megyek” - azt, hogy ki is vagyok zeneileg. Rengeteg dolgot kedveltem meg az elmúlt 10-15 évben, amit jó lenne szem előtt tartani és megadni a lehetőséget magamnak arra, hogy minél kevesebb energiabefektetéssel hozzáférjek ahhoz, ami amúgy valamennyire hozzám tartozik…
  • Szeretnék tudni beszélni neked - nektek a zenéről, ez pedig nagyon nehéz, ha nincsenek információim vagy inkorrektek. Az a fajta rendezés, amit igyekszem végigvinni, korrigálja az összes metaadatot a zenékben(!), így biztosítva, hogy elkerülök olyan hülyeségeket, amik korábban már előfordultak. Szeretném pontosan tudni, hogy mit hallgatok és hogy kitől származik. (Már így is rengeteg minden a helyére került: bónusz trekkekről tudtam meg a címüket, kiderültek ostoba névfelcserélődések, ki lettek korrigálva olyan számok is, amiknél még az előadó sem volt jól megjelölve… szóval, volt profit.)
  • Attól függetlenül, hogy most már azért sokkal jobban állok, mint pár évvel ezelőtt, még mindig nem engedhetem meg magamnak, hogy fizikai formátumban szerezzek be minden zenét, amit hallgatni szeretnék. (Arról nem is beszélek, hogy ez a régebbi zenék esetében egyáltalán lehetséges lenne-e…) Viszont. Megfogadtam magamnak, hogy ha már muszáj kötődnöm a digitális formátumokhoz, akkor megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni belőle, hogy valamennyire pótolni tudják az élmény egy részét, vagy eddig ismeretlen lehetőségekkel bővítsék ki azt. Azt hiszem, ez a mostani szoftveres felállásommal némileg sikerült is - egyre több örömöt ad a kis virtuális zenegépem és pár (csak a finnyáskodóknak érdekes) részletet leszámítva csiszolni sem nagyon kell már rajta. (Az igazi technikai kismókusoknak kiemelnék ilyen finomságokat, hogy a lejátszóm minden tovább nélkül elboldogul az 1 db nagy FLAC / TAK / APE… fájl + 1 CUE fájlos kiadványokkal úgy, hogy a lejátszólistában szétbontva mutatja a számokat rajta. Ez nem tűnik nagy dolognak, egészen addig, ameddig nem próbálsz meg találni a foobar-on kívül valami más szoftvert, ami képes rá…)
  • Rengetegszer szúrtam ki magammal úgy, hogy nemes egyszerűséggel kerestem magamnak zenét és aztán nem hallgattam meg. Amikor elkezdtem ezzel a rendezkedős témával foglalkozni, ettől jópárszor a falat kapartam. Két gyors példa albumokra, amiknek az élményeivel még szegényebb lennék: Arovane - Lilies és Clark - Body Riddle. Ahogy a kollekció darabjai a helyükre kerülnek, folyamatosan követi a foobar-om, hogy melyik zenét mennyiszer hallgattam végig; ha jól emlékszem külön funkciója is van arra, hogy szűrhessek a még nem hallgatott zenékre. (Szeretném még kismillió más szempontból is figyelni magamat, ami a zenehallgatást illeti, úgyhogy ténylegesen elkezdtem egy komolyabb értékelési rendszert használni és Last.fm-re is mennek fel a statisztikák folyamatosan.)
  • Ami a kiszúrást illeti: ne akard megtudni, hogy ezek a zenék mennyire voltak / vannak szétszórva. Ahogy elnézem, még két gépen három merevlemeznyi + olyan 20-30 DVD-nyi + 10-15 CD-nyi zenét kellene helyreraknom ahhoz, hogy azt mondhassam, megvagyok a nagyjával.
  • Szeretném megtartani hosszú távon a fontos zenéket, ehhez viszont kell tudnom valahogy biztonsági mentéseket létrehozni. Namármost, ezt nem lenne túl egyszerű eljátszani úgy, hogy negyvenötezer helyen vannak a zenéim. Nem akarom kizárólag írott optikai lemezeken tartani az adatokat; azért ezek sem örök életűek, nekem meg semmi kedvem pár évente újra kiírni mindent. Úgyhogy szeretném, ha adott lenne valami, amiből egyszer (majd ha jó ócsó lesz) akár cloud-ba is menthetem majd az adataimat. (Azért még 1 Tb-nyi tárhely a felhőben még mindig nem eléggé olcsó, arról nem is beszélve, hogy megválogatnám, hol tartom a cuccaimat.)
  • Egy jó kollekcióval és egy jó szoftverrel sokkal könnyebb megoldani a mobilom feltöltését zenével. (Sokszor nagyon kedvfüggő, hogy mit akarok hallgatni és ha nem tudom eltalálni, akkor marad a csend, amit sokkal jobb lenne, ha gyorsan meg tudnék törni.)_ _A mostani felállás pl. Androiddal annyira jól illeszkedik, hogy elbőgtem magam a gyönyörűségtől, amikor megláttam: gyakorlatilag annyiról beszélünk, hogyha csatlakoztatva van a telefon, egy kiadvány fölött kiválasztok egy menüpontot a jobbgombos menüből és már megy is fel, ennyi az egész.
    Tudnék még írni szempontokat, de szerintem érted, mit érzek ezzel kapcsolatban, úgyhogy ez így kezdetnek elég is :)

Ha esetleg írnál arról, hogy neked milyen zenegyűjteményed van, hogyan rendszerezed azt, illetve milyen kihívásokba ütköztél közben, szeretettel várom! Mindig szívesen beszélgetek ilyesmiről.

foobar2000 gyorstalpaló zenék ápolgatásához

Mostanában nekiláttam a zenéim rendszerezésének, mert ezzel már nagyon régóta nem foglalkoztam és kezdett eluralkodni a káosz. Ez gondolom ismerős helyzet :) Mostanában lesz egy pár bejegyzés, amiben elmondok pár trükköt azzal kapcsolatban, hogy milyen problémát hogyan lehet orvosolni - ez az első, amiben egy nagyon alap, induló felállást fogunk megnézni egy foobar 2000 nevű programmal.

Frissítés: miután elkészült ez a bejegyzés, írtam egy másikat, amiben leírok egy pár dolgot arról, hogy egyáltalán, miért is kezdtem neki a zenék rendezésének. Kattints ide, ha el szeretnéd olvasni, érdemes-érdekes lehet!

Maga a program egy ingyenesen használható Windows-os progi, amit egy bizonyos Peter Pawlowski nevű úriember fejleszt úgy 2001 óta - az ő munkásságát a régi motorosok talán ismerhetik a Winamp háza tájáról. A foobar egy szanaszét testreszabható, mindenféle fájlformátumot kezelő cucc, úgyhogy akik komolyan veszik a zenehallgatást, azoknak érdemes megbarátkozniuk vele szerintem.

Ebben a bejegyzésben (többek között papee kérésére) igyekszem végigvenni azokat az alapokat, amik azokhoz fognak kelleni, hogy el tudj indulni a foobar2000-rel, ha érdekel a dolog, és tudd a zenéidet is ápolgatni vele. Itt most tényleg csak az alapokra igyekszem koncentrálni, a következőket fogjuk megcsinálni:

  1. Veszünk egy teljesen alap foobar-t, elvégzünk egy pár induló beállítást.
  2. Telepítünk hozzá egy Discogs tagger-t.
  3. Megápolgatunk szépen egy picit félre tag-elt albumot, hogy helyesebb legyen, amit mond magáról.
  4. Beállítjuk a foobar-unkat, hogy megjelenítsen majd borítóképet, ha lesz az album mellett egy.
  5. Letöltünk egy szép borítóképet az Album Art Downloader-rel.

Olvass tovább! →

Android: Nem tudsz APK-t telepíteni és éjjel van?

Éjjel 11 van. Megpróbálsz telepíteni egy alkalmazást az SD-ről, de ahogy a Telepítésre nyomnál, valahogy nem reagál a gomb. Egyáltalán. A Mégsem gomb, milyen furcsa humora van, persze működik.

Ha már mindent kipróbáltál és meggyőződtél róla ezredszer is, hogy az idegen forrásból származó alkalmazások telepítése igenis engedélyezve van…

…kapcsold ki a Screen Filter-t. Segíteni fog.

Egy gyorsan elrepülő nap - Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató 2013

Ideje volt ide is eljutni - mondhatnánk. Nem tudom, hogy tudod-e, de kicsinek viszonylag nagy repülőbolond voltam, ami például az ovis jelemen is tapasztalható volt :) Volt valahonnan egy pár repülőmodellem is, amik annak idején a szobámban felfüggesztve “szárnyaltak”. Azt ugyan nem gondoltam volna, hogy valaha is alkalmam lesz belőlük egy párat 1:1 méretarányban látni, főleg nem működés közben… Pedig lett. Bátyám volt olyan kedves és meglepett egy pár jeggyel, hogy végre ez a kis álmunk is a helyére kerüljön.

Pár véletlenszerű kommentár:

  • Nem tudom, hogy mindenki meg volt-e elégedve a programmal, de azt hiszem joggal mondhatom, hogy iszonyatosan sűrű volt. A hőguta elkerülése végett bizonyos részeit ki kellett hagynunk (bemenekültünk a VW-es csarnokba hűsölni), de még így is rengeteg érdekességet láttunk. Repülőből annyit, hogy már elszálló gépeket láttam, amikor becsuktam a szemem.
  • Mostanában ilyen szerencsénk van, de… sikerült kifogni a legnagyobb hőséget a szombati napra. Értem én, hogy folyadékbevitel, meg minden, de ezen a szinten már nem folyadékot akar az ember fia, hanem jeget. Rengeteg jeget. Ennek az igényemnek a kiszolgálására a pultok döntő többségénél esély sem volt, leszámítva a mojito-s pultokat, de ott meg ennek megfelelően óriási sorok voltak. (Kivártuk azért.) Folyadékbevitelről annyit, hogy körülbelül 10 liter ment le minimum - őszintén szólva azon se csodálkoztam volna, hogyha a veséim azt mondták volna, hogy “viszlát!” és ők is elszállnak :D
  • Teljesen meglepő módon nem égtünk le a napon, amiben a vásárolt napozóspray-nek nagy szerepe volt, de ettől függetlenül csodálkozom rajta még mindig.
  • Hogy mi tetszett a legjobban? Elég sokat álltunk azon a részen, ahol a kerítéstől pár méterre a törökök és az oroszok gépei voltak, türelmesen várakozva arra, hogy végre felszállhassanak. Végignézni őket, ahogy szép sorban beindítják őket és felszállnak olyan élmény volt, amit nem fog egy televíziós közvetítés visszaadni. Főleg nem azt, amikor a Su-27-esekkel csinálják ezt. Hangtechnikában valamennyire járatosoknak: ezt semmivel nem lehet visszaadni, olyan pontokon súrolgatta a hallásom határait, amit egyszerűen nem tudok hasonlítani semmihez. Géphang volt, de az a fajta, ami már nem egy egyszerű repülőgép hangja, mondanám azt, hogy már a hangjából is tudod, hogy fegyverről van szó, olyanról, aminek jobb megadni a szükséges tiszteletet. ;) Egy picike ízelítő (mondom, ezt felvétel nem fogja reprodukálni…):

  • Nagyon örültem neki, hogy ekkora buli volt, ennyien voltak, ennyire tudtak az emberek örülni. Mindennek, például azt is hangos ovációval köszöntük meg, hogy a kemény egy darab felhő épp el tudta takarni a napot :D

Párizsi metrótérkép, egészen más szemmel

Párizsi
Párizsi

Láttatok már igazán jól logikailag felépített sematikus térképet, hogyha metróról van szó?

Ezt még egy Budapest szintű városnál viszonylag egyszerű megoldani, de amikor Párizsban jártam-keltem, többször is meggyűlt a bajom az ottani “BKV”, a RATP próbálkozásaival. Most láttam csak, hogy egy Max Roberts nevű úriember szakított a hagyományos, “töröttvonalas” ábrázolással és megpróbálta a világ pár nagyvárosának metróvonalait koncentrikus körökbe rendezve ábrázolni. Az eredmény egészen durván vizuális és számomra igencsak használhatónak tűnik, lásd a jobb oldalon.

Olvass tovább! →