Egy alaposan kidolgozott gyöngyszem: Clark - Body Riddle

Clark - Body Riddle borító
Clark - Body Riddle borító

Körülbelül hetek (ha lassacskán nem hónapok…) óta várja szegény Body Riddle, hogy végre megírjam róla ezt az ajánlót nektek, úgyhogy lássunk is neki!

Először is egy pár szót arról, hogy mégis mit várhatunk Clark-tól ezen az albumon. Ez is olyan zene (ismételten), ami igazán megérdemli azt, hogy komolyabban leülj és elkezd kóstolgatni. Ha rászánod magad, az, amit talán a leggyorsabban észre fogsz venni, az a hihetetlen mértékű dinamizmus, amit Clark belepakolt. Van, hogy nagyon megnyugtató, akár már kifinomultan szép az, amit csinál. De ezen felül eléggé sokrétű; tud játékos, elegáns, virtuóz, őrült is lenni, mindig ott van a kérdőjel, hogy mi jöhet még ezután…? Ő az az ember, akiről érzed, hogy pontosan ugyanakkora nehézséget jelentene neki füstösen jazz-es dolgokat csinálni, mint ipari szintű zúzdát - semekkorát…! Ez a változatosság a hangképében is jelentkezik, szemtelenül keverednek az akusztikus minták a mindenféle analóg hatású dolgokkal, bőségesen mért torzulás és nagyon szépen kimért terek jönnek szembe, ahogy elkezded hallgatni a lemezt.

Olvass tovább! →

Helios - Unomia

Helios - Unomia borító
Helios - Unomia borító

Időről időre összefutok olyan albumokkal, amik mindent megtesznek azért, hogy a lehető legtöbb időt töltsék velem együtt. Helios Unomia albuma, amiről most fogok írni egy pár sort, szintén ilyen: meghallgatod egy párszor, aztán ott marad veled, sokszor napokkal később visszhangzik a fejedben egy villanásnyira, csak azért, hogy ezután ismét visszatérj hozzá.

Az egész album felfogható egy utazásként, vagy hogy is mondjam: inkább egy utazásról készült “képeskönyvként”. Szakadásoktól mentes, de ugyanakkor komoly hangulatváltozásokon megy keresztül, sokszor egészen rövid idő alatt. Sodródunk a hangulatok között, vannak mosolygós részek, de összességében az Unomia inkább melankolikus érzetű, semmint egyértelműen boldog - ezen az albumon egyik pillanatról a másikra be tud borulni az ég.

Olvass tovább! →

Zenéim újrarendezése - avagy miért is álltam neki ennyire komolyan?

A korábbi foobar-os cikkben már jeleztem, hogy szeretnék egy kicsit jobban rendet tenni a zenéim között. Most arról beszélnék egy pár szót, hogy mégis miért álltam neki ennek a (valljuk meg egymás közt, némileg mazochisztikus) folyamatnak, hogy kollekcióba rendezzek minden zenét, ami hatással volt rám eddigi életem során? (Mert ez a cél. Komolyan.)

  • Egy kicsit abban a fázisban vagyok (zeneileg is), hogy szeretném jobban tudni, hogy “honnan jöttem”, “merre is megyek” - azt, hogy ki is vagyok zeneileg. Rengeteg dolgot kedveltem meg az elmúlt 10-15 évben, amit jó lenne szem előtt tartani és megadni a lehetőséget magamnak arra, hogy minél kevesebb energiabefektetéssel hozzáférjek ahhoz, ami amúgy valamennyire hozzám tartozik…
  • Szeretnék tudni beszélni neked - nektek a zenéről, ez pedig nagyon nehéz, ha nincsenek információim vagy inkorrektek. Az a fajta rendezés, amit igyekszem végigvinni, korrigálja az összes metaadatot a zenékben(!), így biztosítva, hogy elkerülök olyan hülyeségeket, amik korábban már előfordultak. Szeretném pontosan tudni, hogy mit hallgatok és hogy kitől származik. (Már így is rengeteg minden a helyére került: bónusz trekkekről tudtam meg a címüket, kiderültek ostoba névfelcserélődések, ki lettek korrigálva olyan számok is, amiknél még az előadó sem volt jól megjelölve… szóval, volt profit.)
  • Attól függetlenül, hogy most már azért sokkal jobban állok, mint pár évvel ezelőtt, még mindig nem engedhetem meg magamnak, hogy fizikai formátumban szerezzek be minden zenét, amit hallgatni szeretnék. (Arról nem is beszélek, hogy ez a régebbi zenék esetében egyáltalán lehetséges lenne-e…) Viszont. Megfogadtam magamnak, hogy ha már muszáj kötődnöm a digitális formátumokhoz, akkor megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni belőle, hogy valamennyire pótolni tudják az élmény egy részét, vagy eddig ismeretlen lehetőségekkel bővítsék ki azt. Azt hiszem, ez a mostani szoftveres felállásommal némileg sikerült is - egyre több örömöt ad a kis virtuális zenegépem és pár (csak a finnyáskodóknak érdekes) részletet leszámítva csiszolni sem nagyon kell már rajta. (Az igazi technikai kismókusoknak kiemelnék ilyen finomságokat, hogy a lejátszóm minden tovább nélkül elboldogul az 1 db nagy FLAC / TAK / APE… fájl + 1 CUE fájlos kiadványokkal úgy, hogy a lejátszólistában szétbontva mutatja a számokat rajta. Ez nem tűnik nagy dolognak, egészen addig, ameddig nem próbálsz meg találni a foobar-on kívül valami más szoftvert, ami képes rá…)
  • Rengetegszer szúrtam ki magammal úgy, hogy nemes egyszerűséggel kerestem magamnak zenét és aztán nem hallgattam meg. Amikor elkezdtem ezzel a rendezkedős témával foglalkozni, ettől jópárszor a falat kapartam. Két gyors példa albumokra, amiknek az élményeivel még szegényebb lennék: Arovane - Lilies és Clark - Body Riddle. Ahogy a kollekció darabjai a helyükre kerülnek, folyamatosan követi a foobar-om, hogy melyik zenét mennyiszer hallgattam végig; ha jól emlékszem külön funkciója is van arra, hogy szűrhessek a még nem hallgatott zenékre. (Szeretném még kismillió más szempontból is figyelni magamat, ami a zenehallgatást illeti, úgyhogy ténylegesen elkezdtem egy komolyabb értékelési rendszert használni és Last.fm-re is mennek fel a statisztikák folyamatosan.)
  • Ami a kiszúrást illeti: ne akard megtudni, hogy ezek a zenék mennyire voltak / vannak szétszórva. Ahogy elnézem, még két gépen három merevlemeznyi + olyan 20-30 DVD-nyi + 10-15 CD-nyi zenét kellene helyreraknom ahhoz, hogy azt mondhassam, megvagyok a nagyjával.
  • Szeretném megtartani hosszú távon a fontos zenéket, ehhez viszont kell tudnom valahogy biztonsági mentéseket létrehozni. Namármost, ezt nem lenne túl egyszerű eljátszani úgy, hogy negyvenötezer helyen vannak a zenéim. Nem akarom kizárólag írott optikai lemezeken tartani az adatokat; azért ezek sem örök életűek, nekem meg semmi kedvem pár évente újra kiírni mindent. Úgyhogy szeretném, ha adott lenne valami, amiből egyszer (majd ha jó ócsó lesz) akár cloud-ba is menthetem majd az adataimat. (Azért még 1 Tb-nyi tárhely a felhőben még mindig nem eléggé olcsó, arról nem is beszélve, hogy megválogatnám, hol tartom a cuccaimat.)
  • Egy jó kollekcióval és egy jó szoftverrel sokkal könnyebb megoldani a mobilom feltöltését zenével. (Sokszor nagyon kedvfüggő, hogy mit akarok hallgatni és ha nem tudom eltalálni, akkor marad a csend, amit sokkal jobb lenne, ha gyorsan meg tudnék törni.)_ _A mostani felállás pl. Androiddal annyira jól illeszkedik, hogy elbőgtem magam a gyönyörűségtől, amikor megláttam: gyakorlatilag annyiról beszélünk, hogyha csatlakoztatva van a telefon, egy kiadvány fölött kiválasztok egy menüpontot a jobbgombos menüből és már megy is fel, ennyi az egész.
    Tudnék még írni szempontokat, de szerintem érted, mit érzek ezzel kapcsolatban, úgyhogy ez így kezdetnek elég is :)

Ha esetleg írnál arról, hogy neked milyen zenegyűjteményed van, hogyan rendszerezed azt, illetve milyen kihívásokba ütköztél közben, szeretettel várom! Mindig szívesen beszélgetek ilyesmiről.

foobar2000 gyorstalpaló zenék ápolgatásához

Mostanában nekiláttam a zenéim rendszerezésének, mert ezzel már nagyon régóta nem foglalkoztam és kezdett eluralkodni a káosz. Ez gondolom ismerős helyzet :) Mostanában lesz egy pár bejegyzés, amiben elmondok pár trükköt azzal kapcsolatban, hogy milyen problémát hogyan lehet orvosolni - ez az első, amiben egy nagyon alap, induló felállást fogunk megnézni egy foobar 2000 nevű programmal.

Frissítés: miután elkészült ez a bejegyzés, írtam egy másikat, amiben leírok egy pár dolgot arról, hogy egyáltalán, miért is kezdtem neki a zenék rendezésének. Kattints ide, ha el szeretnéd olvasni, érdemes-érdekes lehet!

Maga a program egy ingyenesen használható Windows-os progi, amit egy bizonyos Peter Pawlowski nevű úriember fejleszt úgy 2001 óta - az ő munkásságát a régi motorosok talán ismerhetik a Winamp háza tájáról. A foobar egy szanaszét testreszabható, mindenféle fájlformátumot kezelő cucc, úgyhogy akik komolyan veszik a zenehallgatást, azoknak érdemes megbarátkozniuk vele szerintem.

Ebben a bejegyzésben (többek között papee kérésére) igyekszem végigvenni azokat az alapokat, amik azokhoz fognak kelleni, hogy el tudj indulni a foobar2000-rel, ha érdekel a dolog, és tudd a zenéidet is ápolgatni vele. Itt most tényleg csak az alapokra igyekszem koncentrálni, a következőket fogjuk megcsinálni:

  1. Veszünk egy teljesen alap foobar-t, elvégzünk egy pár induló beállítást.
  2. Telepítünk hozzá egy Discogs tagger-t.
  3. Megápolgatunk szépen egy picit félre tag-elt albumot, hogy helyesebb legyen, amit mond magáról.
  4. Beállítjuk a foobar-unkat, hogy megjelenítsen majd borítóképet, ha lesz az album mellett egy.
  5. Letöltünk egy szép borítóképet az Album Art Downloader-rel.

Olvass tovább! →