Végre magyarul: Shawn Achor - A boldogság, mint versenyelőny

A boldogság, mint versenyelőny
A boldogság, mint versenyelőny

Van egy pozitív pszichológiai alapkönyv, amit angolul ki tudja, hányszor olvastam végig. Most a HVG Kiadó volt olyan kedves, hogy lehozza magyarul, így amint megláttam, be is szereztem. Nektek is javaslom, igazán megérdemli és remek, szórakoztató olvasmány. Csak egy pár téma elöljáróban, ami miatt érdekes lehet (egyszer talán egy részletesebb ajánlót is írok róla):

  • Mi a siker és a boldogság viszonya?
  • Hogyan lehet felállni olyan szituációkból, amikor gyakorlatilag lebénít valami?
  • Miért fontosak a szokásaink? Hogyan építhetünk ki tartós szokásokat?
  • Miért fontos az, hogy katasztrófahelyzetekben ne zárkózzunk magunkba?
    A könyv borítóján az szerepel, hogy “hogyan legyünk sikeresek a munkában”, de lényegesen többről van benne szó: az élet rengeteg területén hasznosíthatod a benne leírt módszereket.

https://www.hvgkonyvek.hu/a-boldogsag-mint-versenyelony

Vestax VCI-100 felújítás

Ilyen a Vestax a sötétben.
Ilyen a Vestax a sötétben.

Lett egy Vestax VCI-100-asom. Ez egy kellemes kis kontroller már alapjáraton is, de direkt azért szereztem be, hogy még kellemesebbet lehessen belőle csinálni, jutányos áron… Ehhez persze komolyabban bele kell túrni a lelkivilágába, de szerintem megéri, szóval jöjjön itt egy beszámoló, hogy mégis mit és hogyan!

Először is a miértekről: ez (azt hiszem…) a Vestax első komolyabb próbálkozása a DJ kontrollerek terén. Nem mondhatni igénytelennek, sőt: sok fém, megfelelő a tömege (=van neki!), számomra kellemes érzetűek - fogásúak a vezérlők. Amikor a kezedbe veszed, már érzed, hogy ez a cucc így, ebben a formában rendben van, nem a gyermekeknek szánt kategória. Ami például a kevésbé szakértő szemnek is feltűnhet, az a rengeteg fény-visszajelzésű gomb, meg a két viszonylag kellemes méretű, érintésérzékeny tárcsa, ezekről a későbbiekben még lesz szó.

Nem tudom ti mennyit találkoztatok ezzel a problémakörrel, de bizony, azért az eszközgyártóknak eleinte igencsak meggyűlt a bajuk a szoftveres résszel. (PiR8 kolléga ha olvassa ezeket a sorokat, ő bőven tudna mesélni szerintem… xD ) Ehhez az eszközhöz is maga a Vestax három, különböző verziójú firmware-t készített (1.1, 1.2, 1.3), lépésről lépésre korrigálva ki a hiányosságokat. Az én kütyüm (naná, hogy…) az 1.1-es verzióval jött. Az egyik leglényegesebb ilyen kis “bugja”, hogy egyszerűen a normál felbontású MIDI jel nem elég egy ilyen jog-nak, hogy elég finoman működjön. A pitch fader-nek is van hasonló hiányossága, nem lehet elég finoman kezelni. Hogy ez mégis miért fontos nekem? Többek között azért tetszett meg ez a vas, mert ideális lehet arra, hogy az ember akár CD lejátszót “emuláljon”. (Nem akarok bakelitet emlegetni, mert az nyilván teljesen más dolog, de itt is adott a vinyl mód és nem hiszem, hogy ne fogná meg legalább egy közepes minőségű CD lejátszó vinyl módját ez a felállás…) Szóval, nekem most per pillanat teljesen “oldschool”, kézi ütemegyeztetéses módra van beállítva minden (köszi, így érzem jól magam), se beatgrid, se phase meter, se aktuális BPM kijelzés. Elég sok minden múlik azon, hogy mennyire finoman tudok bánni a jog-okkal… Az eredeti firmware-rel is lehetett dolgozni ilyen téren, de eléggé fapados volt a dolog. (Tettem fel Mixcloud-ra két gyakorló minimixet, azokon is lehet hallani, hogy sokszor csúszkál minden balra-jobbra. Ebben persze benne van az is, hogy a létező legegyszerűbb módon oldottam meg a lehallgatást, de érdekes módon a firmware frissítése után valahogy minden sokkal jobban megy…)

Érdekesen viselkedik egy ilyen kis felbontású jog. Még mielőtt elmondanám, hogy mi segített rajta, egy tapasztalat, hogy el tudjátok képzelni: vinyl módban vagyok, tartom egy fix pont fölött a track-et. Nyilván, ahogy mozgatom oda-vissza a jog-ot, szépen kellene mozognia vele a trekknek. Úgy képzelné az ember, hogy amikor visszahúzom az eredeti pontra a jog-ot, az eredeti pozícióra kellene állnia a hangnak is. Na ez a pontatlanságok miatt sehogy nem akart összejönni, egyszerűen elcsúszik a megfelelő pontról a zene, mert a szoftver nem tart ott, ahol a vas… Akárhogy kalibráltam a jog érzékenységét, próbálgattam a beállításokat, sose működött teljesen úgy, ahogy vártam, nem lett precíz eléggé.

Az a módosítás, amit a DJ TechTools csapata rakott össze az eszköz firmware-én, pontosan ezt hivatott orvosolni: állításuk szerint 4x pontossággal működik utána a jog wheel és a pitch fader. Legyünk teljesen precízek: bár én sejtek némi Vestax támogatást a projekt mögött, de ettől függetlenül ez egy “szimpla” hackelt firmware, ami az 1.4-es verziószámot viseli. (A DJ TechTools egyébként készített egy spéci kiadást a VCI-100-ból, ami technikailag csak annyiban különbözik az eredeti Vestax-félétől, hogy fekete, ez a firmware van rajta és a firmware-hez készített mapping alapján van hozzá előlap. Jóval drágábban adják, mint a sima VCI-100-ast.) Szerencsére házilag is megadták a lehetőséget, hogy az ember felbarkácsolja magának ezt az új firmware-t, bár finom megjegyzések azért voltak arról, hogy ez bizony szerviz szintű beavatkozás, úgyhogy gatyát kéretik felkötni. Utánanéztem, megrendeltem a hozzá tartozó kütyüt, aztán úgy gondoltam, belevágok. Nézzétek csak, hogy mi lett:

A szétbontás után közvetlenül: a VCI-100 belseje. Alul, a gyárilag papírral takart rész alatt van az a PCB, ami minket érdekelni fog. Itt leszedtem a papírt és lecsavaroztam a PCB-t a többiről.
A szétbontás után közvetlenül: a VCI-100 belseje. Alul, a gyárilag papírral takart rész alatt van az a PCB, ami minket érdekelni fog. Itt leszedtem a papírt és lecsavaroztam a PCB-t a többiről.
Meg is érkeztünk, itt a PCB bal felső részénél látható üres fehér csatlakozó lesz az, ami minket érdekel.
Meg is érkeztünk, itt a PCB bal felső részénél látható üres fehér csatlakozó lesz az, ami minket érdekel.
Éééés helyére is került a flash-eléshez rendelt eszköz, ami csinál nekünk egy soros portot, hogy egyáltalán fel tudjuk égetni az új szoftvert az eszközre. Ahhoz, hogy rá tudjam illeszteni a lapra, ki kellett húznom az egyik kábelt, de ettől függetlenül semmi "extra"...
Éééés helyére is került a flash-eléshez rendelt eszköz, ami csinál nekünk egy soros portot, hogy egyáltalán fel tudjuk égetni az új szoftvert az eszközre. Ahhoz, hogy rá tudjam illeszteni a lapra, ki kellett húznom az egyik kábelt, de ettől függetlenül semmi "extra"...
...és itt már kapja is a soros kábelt és az USB-t, utóbbira a tápellátás miatt van szükség.
...és itt már kapja is a soros kábelt és az USB-t, utóbbira a tápellátás miatt van szükség.

Ezek után annyi a teendő, hogy az ember futtatja a megadott Windows-os programot, beállítja úgy, ahogy mondják, betölti az új firmware-t és már mehet is fel az eszközre. Maga a hadművelet nem tartott negyed óránál tovább szét- és összeszereléssel együtt, maguk az előkészületek tartottak ténylegesen sokáig… Van ugyanis egy pár apróság, amiről gondoskodni kell: például, hogy legyen egy hagyományos soros porttal rendelkező gép, amit tudsz használni, szerencsére az asztali gépem megfelelt a kritériumoknak. (Írták, hogy kifejezetten sok probléma volt az USB-soros kábelekkel ilyen, én ezt az utat meg sem próbáltam.) A végeredményről lehetne csodálatos dolgokat mondani, de a lényeg: most már olyan a cucc, amilyennek lennie kell! Végezetül egy videó arról, hogy hogyan lehet ezek után használni a VCI-100-ast:

Egy alaposan kidolgozott gyöngyszem: Clark - Body Riddle

Clark - Body Riddle borító
Clark - Body Riddle borító

Körülbelül hetek (ha lassacskán nem hónapok…) óta várja szegény Body Riddle, hogy végre megírjam róla ezt az ajánlót nektek, úgyhogy lássunk is neki!

Először is egy pár szót arról, hogy mégis mit várhatunk Clark-tól ezen az albumon. Ez is olyan zene (ismételten), ami igazán megérdemli azt, hogy komolyabban leülj és elkezd kóstolgatni. Ha rászánod magad, az, amit talán a leggyorsabban észre fogsz venni, az a hihetetlen mértékű dinamizmus, amit Clark belepakolt. Van, hogy nagyon megnyugtató, akár már kifinomultan szép az, amit csinál. De ezen felül eléggé sokrétű; tud játékos, elegáns, virtuóz, őrült is lenni, mindig ott van a kérdőjel, hogy mi jöhet még ezután…? Ő az az ember, akiről érzed, hogy pontosan ugyanakkora nehézséget jelentene neki füstösen jazz-es dolgokat csinálni, mint ipari szintű zúzdát - semekkorát…! Ez a változatosság a hangképében is jelentkezik, szemtelenül keverednek az akusztikus minták a mindenféle analóg hatású dolgokkal, bőségesen mért torzulás és nagyon szépen kimért terek jönnek szembe, ahogy elkezded hallgatni a lemezt.

Olvass tovább! →

Helios - Unomia

Helios - Unomia borító
Helios - Unomia borító

Időről időre összefutok olyan albumokkal, amik mindent megtesznek azért, hogy a lehető legtöbb időt töltsék velem együtt. Helios Unomia albuma, amiről most fogok írni egy pár sort, szintén ilyen: meghallgatod egy párszor, aztán ott marad veled, sokszor napokkal később visszhangzik a fejedben egy villanásnyira, csak azért, hogy ezután ismét visszatérj hozzá.

Az egész album felfogható egy utazásként, vagy hogy is mondjam: inkább egy utazásról készült “képeskönyvként”. Szakadásoktól mentes, de ugyanakkor komoly hangulatváltozásokon megy keresztül, sokszor egészen rövid idő alatt. Sodródunk a hangulatok között, vannak mosolygós részek, de összességében az Unomia inkább melankolikus érzetű, semmint egyértelműen boldog - ezen az albumon egyik pillanatról a másikra be tud borulni az ég.

Olvass tovább! →