Bakelit, bakelit, de csodás... :))

Petter - Some Polyphony borító
Petter - Some Polyphony borító

Nagy-nagy örömködés van mostan, mert sikerült megszerezni a Petter - Some Polyphony-t! :) Itt figyel az asztalomon és kellemesen közli velem a Border Community-tól megszokott kedvességeket. Ha én lemezt adatnék ki, biztos így csinálnám… Van is korrektebb, mint hogy egy lemezen rajta van a BPM, a hangnem, a szám hossza meg még a zene ívgrafikonja is? ;)

Igazából akkor őrültem meg, akkor megnéztem közelebbről a kis madárkát a Some Polyphony A oldalán. Kis számocskák a színezéshez? Nagyon adjaaaaaa :D

Nem hittem el, hogy pont az egyik “populárisabb” zenéket osztogató lemezboltban találtam rá a maradék három példány közül erre az egyre, amit elhoztam :D Főleg, mivel valami okostojás otthagyott egy Watergate - Merry Christmas Mr. Lawrence (Heart Of Asia) duplából azt, amin a Holden remix (2000-res, tudod ;) ) van. Azt se hagytam ott, sajnos nem tehettem :DDD

Holnap ELTE, Boronkay ötödéves tanévnyitó és így tovább, egyszóval mókás napom lesz. Hajrá én. LOL :D

MMII - unmixed, mert az igen jó! :D

John Digweed - MMII borító

Annyit írogatok már, hogy egyre több minden jut eszembe, amit le kellene írni :))) Itt van például John Digweed MMII-jének a mixeletlen változata, ami bizony nem ma jött ki… Tripla vinyl rulez. (Be kéne szerezni ezt is. Hanyadik lemez a sorban? :D )

Indul egy olyannal, hogy Bermuda Triangle - Mooger Fooger. Róluk lehet sokat írni ám… Olyan igazi univerzális banda, de ez most egy nagyon besérült tétel. Igazán mély hangulatvilágú. Picit olyan S.O.S. téma. Szétkapott vokál, némi perka, pittyegő hangok, melankólia… Ez a zene már régen is valami olyat mondott nekem, hogy: “igen, tudom, mi a bajod”… És sodor is szépen, szóval egész dinamikus melankólia.

Aztán itt egy Pollon - Lonely Planet. Akár azt is mondhatnám, hogy kiskedvenc, de tulajdonképpen az egész MMII az… :D Nagyon szép és szállós tétel, hol semleges, hol picit vidámabb a hangulata. Olyan, mint várni a hajnalt. Nyugodt és stabil, de van sodrása is… A számomra igazán nagy klasszikusokat (mint Jarre) juttatja eszembe.

108 Grand - Te Quiero (Darren Emerson remix) a következő… Mai füllel hallgatva néhol picit szokatlannak tűnik, pedig nem az. Elég alaposan kidolgozott és simára van csiszolva, pedig húz eléggé (kis plusz tempóval biztos, hogy jókora felfordulást lehetne okozni vele egy nyitottabb közönség soraiban…)

Flash Brothers - Protect The Sense. Ez a zene nagyon durva. Még mindig üt. Őszintén szólva akár meglepő is lehetne, hogy ennyire időtálló… Egy bizonyos, jól definiált hangulatot hív elő szinte tökéletesen megkomponálva. Biztos vagyok benne, hogy pár ember ezt nem bírja ki… Engem biztos alaposan megcsavarna egy jól felépített buliban. Szóval van némi felelősséged (a hangulati oldásokra gondolok), ha ezt felrakod partyban…

Spooky - Belong (Vocal Club Mix)-ét egy másik feldolgozásban ismerik a legtöbben, mert ugye Sasha remixelte és felrakta az Involverre is saját változatában. Az se rossz, sőt! … de ettől függetlenül az eredeti sem lesz rosszabb. Picit pattogósabb ez a Vocal Club Mix és ez most nagyon bejön nekem, mert Spooky-nál nem divat takarékoskodni a finom részletekkel. Millió hangzásváltozat tűnik fel, de mégis egységes az egész. Amit a végén művel, az meg fenomenális :) Ha belegondolok, hogy erre milyen váltásokat lehet tenni, kiráz a hideg. :DD

Az egyik legelvetemültebb zene, amihez már kell egy Digweed szintű agy, hogy felrakja egy ilyen albumra: Shakespear’s Sister - Black Sky (Dub Extravaganza Part 2). Eléggé ósulis és ez nagyon tetszetős dolgot jelent ilyen zene esetén. Ha találsz rá egy jó zenét, akkor akár 3-4 perces keverést is simán megcsinálhatsz vele. Picit a For What You Dream Of hangulatát idézi vissza, annak a korszaknak egy kissé más hangvételű gyermeke…

Digweed nem lenne Digweed, ha nem találna ki olyanokat egy mixlemezre, mint az általam még mindig a favoritok között számontartott James Holden - I Have Put Out The Light. Nagyon nagy találat Digger részéről is, de még nagyobb kedves James-ünkéről. Ez valamiért különösen kedves a szívemnek. Mestermunka a javából, de ilyen szintű szállást azért még a mestermunkák között sem mindennap hall az ember… Minden egyes basszusnak, minden egyes dobnak, minden vokálvágásnak és szintinek megvan a saját jól megálmodott helye (megálmodott, mondom, mert szerintem ehhez már isteni szikra kell…) Rengeteg választási lehetőséget ad a kezedbe DJ-ként is; millió irányba lehet belőle építkezni és millió zenére rakhatod fel. Egy érdekes kombinációként pl. a Peace Division (!) működte rá egy igencsak mocorgós mixlemez végére. Aki azt mondja ez után a zene után, hogy az elektronikus zenének nincsen mondanivalója, és hogy csak a tinglitangli táncikáljunk meg tépjünk be stb. témákról szól, az elmehet valami távoli és lehetőleg lakatlan szigetre. :D

Végezetül: hallgassátok meg! Mixelve és mixeletlenül. Szép. Ha néha paráztok zenéktől, akkor viszont ne éjszaka tegyétek, mert érdekes gondolataitok lesznek. (Mondjuk lehet hogy ez nem is baj…)

Depeche Mode - The Darkest Star (Holden RMXek)

Depeche Mode - The Darkest Star (Holden RMXs)
Depeche Mode - The Darkest Star (Holden RMXs)

Érzékeny pontom volt ez a lemez már régebben is, úgyhogy most lenni nagy-nagy hepi hogy végre itt van a kezemben (jobban mondva most ott csücsül a lemezeim közt, közvetlenül Nathan Fake - Drowning In A Sea Of Love előtt)… Holden remixek. Nem nagyon kellene többet mondani, nem is igen tudok… :)

Hangulatra nagyon egyben van az egész lemez. Ahhoz a zenéhez tényleg illik a fekete bakeliten fekete címke, apró, fehér betűkkel. Semmi csicsa, csak a legszükségesebb infók. Magáról a zenéről? Van a remix oldal. Holden barátunk érdekesen és jól építgeti maga alá a Mode alapokon fekvő instrumentális részt; 3 perc is eltelik, mire ráindítja a vokált (nagyon tudatos…). A dob meg a finoman túlhajtott szinti alapoz és fokoz végig, az egész számra olyan lebegésszerű hangulat jellemző. A szám csúcspontja úgy hat perc környékén van és alaposan kitartja, szóval egy perced van, hogy feltegyél rá valamit, ami egyáltalán megállja a helyét egy ilyen track után. Nem egyszerű feladat…

Valamiért én a dub oldalt is nagyon szeretem. Nem ma volt a napja, hogy először meghallgattam, eléggé fokozatosan nőtt a szívemhez. Túl sok mindent nem találsz az eredetiből, az is inkább a vonós téma… Ez is a végén kezd el darálni, de itt több esélyed van a jó keverésre, mint a vokálos oldalon. Nagyon jó… Nem is igazán tudom, hogyan írjam le a hangulatát. Valahogy így lehetne megfogni: ettől rájössz, hogy élsz.

Holden még mindig Holden és szerintem az is marad. Nem tudom, hogy ő meg Nathan mivel tudja ennyire szétcsavarni a vezérlést egy adott zenén belül (Nathannál sejthetően Ableton is van a háttérben, élőben úgyis arról nyomja, láthattuk az A38-on is)… Meg ezek a torzítók is… No komment :)

DJ-zésről - első körben

Mindig egy csomót filózom azon, hogy milyen a jó DJ. Sajnos nem igazán találok úgymond “példaképeket” - bár jópár embernek kijár a tisztelet azért, amit csinál (vagy amit nem csinál). Úgy gondoltam, leírok egy párat a DJ-zésről alkotott elképzeléseimből. Biztos lesznek olyanok akik vitatják, de előre mondom: nem akarok ugatást a saját blogomon, úgyhogy peace. Emilben bárkivel hosszú diszkurzust vagyok hajlandó lefolytatni erről (is).

Elméletileg ez az egész arról szól, hogy zenét játszunk az embereknek és jól érezzük magunkat közben (ki hogy), röviden: pörgetünk, mosolygunk és hazamegyünk. Na ehhez képest jelentősen túl lehet misztifikálni az egészet. A DJ-zés mint olyan, nem nehéz és nem könnyű - mert aki igazán ezt csinálja, az az élete részévé fogadja. (Éppúgy, mint a hegedűművész a hegedűlést. Aki hegedül, annak a hegedülés nem túl nehéz, de nem is könnyű… mert maga az élete.)

Kinek játszik a DJ? A közönségnek és magának. Könnyen lehet, hogy ő maga lesz a legkritikusabb az egész közönségből. Az is lehet, hogy csak őt érdekli ez az egész. Én hoztam egy döntést annak idején; nem játszom olyan zenét, ami nekem nem jön be… Van aki nem tudja megérteni, hogy számomra egy-egy zene egyszerűen NEM MŰKÖDIK. Szinte bárkivel meg tudom találni a közös pontot, de minél több emberről van szó, annál szűkebb a metszet… Néha azt érzem, nem vagyunk (mint közönség) elég nyitottak másokra, új és régi dolgokra. A DJ-nek valahogy ki kellene nyitnia az embereket, aztán vagy sikerül, vagy nem… Az a lényeg, hogy mosolyogj és táncolj. Ha mindenki táncol és élvezted a bulidat, akkor nagy baj nem lehetett a teljesítményeddel.

Van egy ócska vita, ami mindig is létezett (más-más formában): ez a jól ismert bakelit vs. CD és újabban vs. Ableton téma. Előrebocsátom: megfigyeltem, hogy aki nagyon vitázik ebben a témában, az vagy emberileg, vagy szakmailag korlátolt (akár képességei révén is). Vannak mérhető és nem mérhető adatok. A mérhető adatokat meg lehet ismerni, ki lehet számolni őket. De a vita nem erről folyik. A vita saját sznobságunkról folyik. Arról, hogy féltve őrizzük régi játékszerünket és hogy fényezzük a vadonatújat. A vitának a végére egyszerűen pontot tehetünk a következő mondattal: mindenki azon játszik, amin akar és tud. Peace.

Silány produkciót mindenből ki lehet hozni. Ha meg egy szett profi és nem tudok egyhelyben maradni, annyira táncoltat, akkor a legkevésbé sem fog érdekelni, hogy milyen cuccból hozta ki azt az illető. Én személyes szerint egyetlen kritériumot támasztok a szettek iránt. Ne legyen a folyamat automatizálva.

Egyesek az Ableton Live rovására hozták fel, hogy “magától kever”. Gratulálok is nekik. Mindjárt kifejtem miért.

A keverés még mindig a következő lépésekből áll:

  1. kiválasztok egy zenét
  2. megteszem a szükséges előkészületeket, hogy fel tudjam keverni
  3. felkeverem
  4. amikor már nem kell, lekeverem

Namármost Ableton Live alatt ezek a lépések ugyanúgy jelen vannak, mint a bakelitről vagy CD-ről való játék esetén. Az Ableton egy szekvencerprogram elsősorban; zeneírás a fő területe, amúgy, szinte “mellékesen” lett DJ-eszköz. Természetéből adódóan képes automatizált mixelésre (hiszen hülyén is néznénk ki, ha egy zene írásakor minden hangszeren egyszerre kellene játszanom és egyszerre kellene a rengeteg potit, fédert stb. állítani). Van akik arra használják az Abletont, hogy egy komplett, elejétől végéig tervezett mixet megcsináljanak. Eleinte még Sasha is inkább erre használta. Pete Tong ebben legózza össze az Essential Mixeit (nem én találtam ki, olvasd el az interjút az ableton.com-on). DE. Teljesen élő (értsd: fenti lépéssorral kb. megegyező) játék IS lehetséges Ableton alatt és minden valamirevaló DJ így használja élőben. Miért is tenne másképp, amikor a DJ elméletileg a közönség reakciója alapján teszi fel a zenéket? Régebben is meg lehetett volna csinálni, hogy betesz valaki egy mixCD-t (esetleg még fel is keveri rendesen), aztán egy óráig a pult körül lézeng… Amelyik közönség ezt eltűri, az meg is érdemli.

Személyes álláspont. Nekem még mindig nincs itthon pultom, de megfelelő gépem sincs. Egyenlőre számomra kézenfekvő az Ableton, mert ismerem egy csöppet - de számomra nem helyettesíti a pultot. Valószínűleg ha anyagi körülményeim megengedik, hevesebben vadászok majd vinyl után és egy cseppet sem fogok azon töprengeni, hogy vegyek-e egy pár (vagy akár több) Technicset. DE nem azért, mert az az istenkirály és a többi sz@r, hanem mert ugyanannyira szeretem. Ennyi. Ugyanezt lehet, hogy elmondhatom majd a CD-zésre is. Célszerűségi és emberi teljesítményről szóló problémákról beszélgetünk. Lehet, hogy egyszer ott lyukadunk ki, hogy azt mondom: én a legjobban bakelitről tudok keverni, az Abletonnal bármit meg tudok csinálni, ami eszembe jut, de így lehet hogy nem is kell a CD… ez is egy lehetőség.

Keverők, fejhallgatók, márkák, pénzösszegek… Erről is lehet vitatkozni. Érdemes? Nem. Mindenki azt vesz, amit megengedhet magának. Ha lehet választani, akkor még mindig a próbáld ki nevű ökölszabály érvényes. Én például paráztam attól, hogy az AKG-m megér-e annyi pénzt, amennyibe került. (Mellesleg: az ország egyik legismertebb DJ-knek szánt kütyüboltjában vettem és majdnem a legdrágább füles volt.) Kipróbáltam azokat, amelyekről (pl. műszaki paraméterek, szóbeszédek alapján) tudtam, hogy megközelíthetik, vagy le is pipálhatják talán. Kipróbáltam hármat - és nyugodt szívvel hoztam haza az AKG-t és azóta sincs rá különsebb panasz. Ha keverőt vennék, én most pl. Allen & Heath-et vennék. Nem a reklám kedvéért. Hanem mert nem tudok jobbat saját magamnak. Kb. úgy tudok vele keverni, mint ahogy elképzelem. Ezt egy Pio-ról sajnos nem mondhatom el. Megint: célszerűségi és emberi teljesítményről szóló problémák.

Ez a téma még folytatásra kerül, addig még átgondolok pár dolgot. Valószínűleg nem fogom ezzel a világot megváltani; de ha sikerül a saját fejemben rendet tenni, akkor már részemről érdemes volt. ;)

Ja és mielőtt elfelejteném: erősen várom a kommenteket minden eddigi témában. De tényleg! :D

BP Parade & minden más

Nem tudom, hogy hogy van az, hogy mindig éjjel száll meg az ihlet :) Na szal hazaértem erről a Parádé nevű valamiről is, hmmm… … … … igyekszem összekaparni a jó dolgokat. Hátha sikerül. Többször bebizonyosodott már azon elméletem igaza, amit egyszerűen a “ne menj bulizni, ha be vagy sérülve” címmel lehet illetni. Ismét igazam lett. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy jobb is, hogy nem maradtam afteron, mert egyrészt k1b4szt4m volna az ablakon 5 rugót, másrészt nem kell senkinek se, hogy elrontsam a kedvét buliban, ugye?

Lehetne arról is beszélni, hogy miért is van szar kedvem, de aki igazán ismer az úgyis tudja, aki meg nem ismer ennyire az meg ismerjen meg és ne a blogomból próbálja meg megfejteni az életemet :)

Szépen lassan azért kezdek helyrejönni. Nem szeretek szociális üljleegyes lenni, sokáig az voltam és nekem volt a legszarabb :S Ma már bíztató jeleket tapasztaltam. (Megnyugtató: tudom, hogy életem legszebb napjai voltak azok, amiket úgymond “nyitott” állapotban töltöttem. Most is ilyen jön talán?)

Írok nektek pár publikus bölcsességet (hehehehe LOL), amiket útitársként szoktam telefonom memóriájában tárolni, mert az néha bizony nagyon jó és különbenis flesssss…

[pre: nem biztos hogy igaz, de néha jó hinni benne…]

  • …csak a szeretet számít, amit adsz…
  • ‘the party ain’t over until the last record spins…’ [erre nem ártana emlékezni néha…]
  • A céltalan szeretet az az erő, amivel a legnagyobb “cheatet” megteheted. [Type jesus in console.]
  • A döntéseket már meghoztad - csak meg kell értened őket. [holmi Mátrix]
  • A felelősség elkerülésének legegyszerűbb módja: jelentsd ki, hogy a tiéd. [Igen, Richard Bachot is szeressük.]
  • A szerelem arra hív, hogy lépjünk ki a semmibe - megtart minket úgyis. [Pam Brown írta és egy olyan hölgy jut az eszembe erről, aki jobb lenne, ha nem jutna eszembe.]
  • A szerelem drog, függőséget okoz, mégis az emberi lét alapvető célja.
  • A szerelem sok mindenben hasonlít egy stratégiai játékhoz - de ez a realtime, mentés és undo nélküli játékok közé tartozik.
  • A vonzalom nem véletlen kérdése. Nem tudok róla, hogy létezne véletlen.
  • Az álmok nem vesznek el, nem semmisülnek meg. Átalakulnak.
  • Chasing rainbows [Biztos, hogy előbb-utóbb elolvassa az, aki erről elsőre eszembejut.]
  • Choose life.
  • Dj-zel? Nem kell lemondanod semmiről! [Őszintén remélem hogy igaz. Én így érzem.]
  • Egy hülye n00b vagy! [Írtam magamnak, csak hogy el ne szálljak magamtól.]
  • Egységbezárás, öröklődés, többalakúság. [Kockák tudják, hogy ez mire jó és hogy hívjuk másképpen. Remekül lehet vele modellezni az Élet nevű játékot.]
  • Éljenek a lakossági irányzatok! [Remélhetőleg nem szorul kommentre.]
  • Érezd a pillanatféltést… [Valaha valakinek játszottam egy dalt, aminek a szövegében ez benne van. Ő szinte biztos, hogy nem fogja ezt elolvasni.]
  • Értsd meg, dolgozd meg álmaid. [Mert az kell és az jó dolog. Bár néha nehéz.]
  • Felejtsd el magad. [Néha elengedhetetlen. Főleg ha visít benned egy kis izé, mint néha bennem.]
  • Figyeld magadat környezetedben. Figyeld meg, mi hogyan használja idődet. Merj változtatni. [Nagyon szimplának tűnik és pont annyira nem az.]
  • Fraktál. [Egyszer egy vén, kopasz kocka azt mondta rájuk, hogy Isten ujjlenyomatai. Jó, mi?]
  • Free your mind [No comment.]
  • Ha egyszer valaki társaddá lesz, szóljon neki minden üres pillanatod is…
  • Hobbi DJ nem DJ. [Hehehe :) Erről NEM nyitok vitát.]
  • I want happiness / I seek happiness / To cause you happiness / To be your happiness [Superpitcher-t is szeressük. Épp olyan “heroinista” mint én.]
  • Looking for the Angel of my life…
  • Mikor felkiáltasz: “Elrendeltetett!”, jövőt választasz. [Nem tudom, hogy honnan jönnek ilyen durva felismerések.]
  • Minden egyes nap magában hordozza a csoda lehetőségét. Tudd, hogyan várd.
  • Ne csak álmodd - éld meg.
  • Nem ítélkezhetsz, nem általánosíthatsz.
  • Nem vállalhatsz felelősséget érte, még ha jól is esne, akkor sem… [Egy nagyon jó barátom mondta ezt nekem egy igen kritikus helyzetben. Sose fogom tudni eléggé megköszönni neki.]
  • PLUR [Ha nem tudod mi ez, akkor te is rossz világban élsz, mint sokan veled együtt. Segíts, hogy megvalósíthassuk.]
  • Respect To The Distance: tiszteld erejét és tünékenységét is… [Köszi az egész Kompakt brigádnak, hogy ráébredhettem erre is.]
  • Sound has the power to make the world a better place. [A kedves Kahvi Collective jelmondata. Mennyire igaz…]
  • Szeretni azt, ki téged szeret, s ha bálványod bálványa vagy, ez túlnő az emberi öröm határain; nem más ez, mint lelopni a tüzet az égről. [Delphine De Girardine-tól. Megint az emlékek.]
  • Társadnak minden nap légy egy csoda. Ellensúlyozni kell a szürkeséget; varázsolj ünnepnapot, gyújts egy gyertyát!
  • Tenni-nem tenni, jó-rossz: nem létező mérce… Vállald fel önmagad
  • Teremtsd meg a hétköznapok egyszerű, puha báját. Otthont teremt.
  • Tomorrow will not be like today… […és tovább. Ha nem ismered, ismerd meg, hogy tudd, mi az egész szöveg. Superpitcher - Tomorrow. Megéri.]

Hát ennyi. Megért fél órát az életemből, hogy leírjam nektek… (Lehet, folytatom is.)