BT még mindig (This Binary Universe)

Lehet hogy meg fogjátok unni, de azért én még ajnározom picit ezt a BT gyereket, mert valamit nagyon tud. Most perpillanat úgy néz ki, hogy nekem az Internal Locus meg az Anthkythera Mechanism lesz a favoritom. Miért is?

The Internal Locus: először ugye indít egy finom kis esős, zongorás alaptémával, beállítja a hangulatunkat szépen, aztán úgy a harmadik perc tájékán gondol egyet. 3: 17-nél elkezdi csavargatni szépen ahogy illik, de egyből át is tolja szimfonikusba (azért megy alatta a glitch téma). Engem itt már rég ráz a hideg. Fokozatosan építi ki, vonósokat se hanyagolja. Nagyon aranyos ez a picit ethnic rész is 5:20 környékén, főleg ahogy csavarja és utána építi rá lassacskán, vidáman, vidáman, még vidáman… de aztán DURR! párhuzamos moll tutti. (Persze, harsonázzál csak…) 6:50-nél visszanyugszik a zongora alaptémára, de itt már azért jóval dúsabb, mint a szám elején… Felmerül, hogy ugyan még mit akar kihozni ebből? Váratja picit az ember fiát, de 7:54-nél csavarja is szét, tempó begyorsul, némi “csend”, prüntyögés és… boogie. Aztán visszanyugszik a vonósokkal a csendes esőbe, ahonnan indult.

The Anthkythera Mechanism: szépen meg van szűrve ez a zongora; végülis hallatszik, hogy BT barátunknak volt köze még a húros változathoz is. Eléggé szívenüt az, ahogy úgy 1:27 táján elkezdi építeni. No meg a gitározás sem áll messze tőle (ezt a Firewater óta tudom ennyire…) a 2-3 perc táján szép manipulációk mennek a hangtérben is, félek tőle, hogy mit szól ez 5.1-ben… Úgy a negyedik percben megint kezd glitch alapokon mókázni, de ez is belesimul az eddigiekbe egészen 4:30-ig, ott egyre inkább dúsabb lesz, aztán: 5:12 előkészítés, 5:21 késleltetés (megint az alaptéma); a hatodik percben végre eljut az új tetőpontra. 6:30-nál már a teljes szimfonikus zenekar a helyén. Hetedik percnél kezdi a tetőpont-témát vezetni, de azért ez milyen már? … 4/4-ek és 3/4-ek váltott ütemmutatónak… (Ennyit azokról, akik szerint az elektronikus zenészek nem értenek az “igazi” zenéhez.) 8. perc - vissza glitchlandbe, még bejátszik pár okos és szép dolgot, hogy megint vissza picit klasszikusba: de azt is csak azért, hogy utána mindenféle biteldobó, phaser, repeat, crusher stb. effektekkel kilője a szám végét az űrbe.

Rövid végkövetkeztetés: mostvegyükmeg-idevele. (Ritka szinten…) Annyira “rossz”, hogy már vagy ötvenedszer hallgatom meg és mindig találok benne szépet és jót… Emberek ÍGY kellene mindenkinek a zenéhez érteni, összeolvasztani magában mindent, amit szeret és egy ilyen minőségű dolgot kihozni belőle. Én itt már rég elégedett lennék az életemmel :D