BT bináris univerzuma

Van akinek nem mondok túl nagy újdonságot azzal, hogy ha azt mondom, hogy BT igen közel áll a lelkivilágomhoz; ismerem a zenéjét az IMA óta… Talán nem is annyira a partytéma-rész miatt fogott meg, hanem az elszállós, picit klasszikusos, picit gitározós dolgaival lopta be magát a szívembe - jól.

Része van abban is, hogy kezdek lemondani az előítéleteimről. Megvallom, picit lemondtam róla ott, amikor valami T-betűs világelső (már akinek) DJ-vel csinált zenét. Jó, mondjuk hozzászokhattam volna már, hogy együtt dolgozik egy csomó emberrel (nemhiába volt a közelében egy PVD vagy egy Sasha)…

Most (számomra némi kihagyás után) megint odab@szott egy hatalmasat ezzel a This Binary Universe nevű valamivel. Egyenlőre még csak a hanganyagot hallottam, azt is 2.0-ban, de hát akkor is… Komolyan az jutott az eszembe, hogy erről az emberről valamikor zeneiskolákban fognak tanulni. Nagyon működik ez a fajta zene nálam. Készüljetek fel rá: ez nem háttérzene. Ez arra van, hogy felvedd a kedvenc (talán AKG? :))) fejhallgatódat vagy beülj a házimoziszetted közepére és végighallgasd az egészet, figyelmesen, bitről bitre (huhh de stílszerű vagyok :))). Ki fog csinálni, szét fog szabdalni téged is, ha egy alapvető szinten képes vagy nyitott módon végighallgatni egy albumot…

Ez egy utazás. Nem is akarok kiemelni belőle semmit, olyan összefüggő, aprólékos és kidolgozott az egész… nincs összekeverve, de attól függetlenül egymásra épülnek a részek benne. A hangzása pedig nagyon nem egyszerű. Sok zenei vonulat találkozik ebben az emberben egy összetéveszthetetlenül egyedi módon. Klasszikus zene, glitch-es, szétszabdalt részek, mindenki számára befogadható elektronikus zene (szándékosan nem mondom azt, hogy populáris), akár egy kis (nu)jazzy vagy rock-os beütés is… néhol a 4/4-nél jóval érdekesebb ritmikák (nem csak a break, hanem váltott ritmusok is!) És mindezt 2006-ban, ráadásul surroundban. Ez a nem mindegy. Jó az alap, hogy a DVD-t meg kell venni, de mikor leszek hozzá elég bátor, hogy meg is hallgassam 5.1-ben? :) Most épp az Internal Locus megy. Azt figyelem, ahogy csúsztatgatja a zenéjét a törések, a szimfonikus zene meg az elektronika között… eléggé lenyűgöző… vesz egy témát, ami eleve perfekt, aztán elkezdi csavarni mindenféle 1/64-es repeatekkel, meg reverse-öl részeket benne, aztán nagyzenekarra vált, aztán vissza ambientbe…

Őszintén szólva azon csodálkozom, hogy egyáltalán tudom követni. Márpedig hihetetlenül egyszerű. Kiprovokálja, hogy elvéssz a zenében és ez nagyon-nagyon jóóóóóóó!!!

Tulajdonképpen az M-Audio site-ról szereztem tudomást erről az albumról. Nem véletlen, mert M-Audio a lehallgatórendszere, MicroTrack-kel gyűjtögeti az adatokat (impulse response-okat vesz fel többek között…) nomeg az Ableton is keményen üzemel nála. Egyik képen látszódik, hogy a Korg Legacy Collection Wavestation-je is megy nála a pici MS-20 vezérlő mellett :)

Mostani lelkiállapotaimnak leginkább a kicsit bonyolult nevű The Anhtkythera Mechanism szám felel meg… nem mesélem el milyen. Próbáld ki és ha valami kellemes eszedbe jut róla, akkor gondolj egy picit arra is, aki ilyen zenét ajánlgat ;)