Néha… (kezdeném, de nem. Nem néha, de nem is mindig, főképp nem általában, de azért lényeges, világos? :D )

Megint ábrándoztam egy napon át, hogy mit is akarok kezdeni az életemmel. Na nehogy azt hidd, hogy bármi különösebb eredményre jutottam volna… Még mindig egyedül érzem magam. Talán azért, mert egyedül is vagyok, talán azért, mert most úgy kell éreznem, hogy egyedül vagyok - nem tudom. Azt sem tudom jó dolog-e az, ha ilyeneket megoszt az ember neten másokkal - de most valahogy nem izgat fel, mit gondolnak rólam… Lehet, hogy eljutottam arra a szintre, hogy már csak különlegesebb emberek esetén izgasson a véleményük. Lehet, hogy tévedek.

Sok mindent hallottam már magamról - tetszés szerint bővítheti bárki a listát, az se kritérium, hogyha nem is ismer. Ismerősök is mondtak rólam már olyanokat, amiket fél perc beszélgetés után visszavontak volna. Beképzelt / nagyképű vagyok, hülyeségeket beszélek, írok és mondok. Nem értek semmihez. Mazochista vagyok (szadista szinten). Befolyásolható vagyok. Nem veszem eléggé komolyan a dolgokat és túl komolyan veszek mindent.

Olyan fura kis világ ez az enyém…