“Nem az én hibám!”

Hogyha Y másképp lett volna, akkor teljesen máshogy alakult volna minden és most sokkal előrébb tartanék.

Vannak olyan helyzetek az életünkben, amikor már-már elhisszük, hogy tényleg csak mások jószándékán, a puszta szerencsén stb. múlik az, hogy mi történik velünk. Most tegyünk egy kis sétát a fenti gondolat körül, piszkáljuk meg és rá fogsz jönni, mi a bajom ezzel.

Tegyük fel, hogy az aktuális szituációban ez a kijelentés igaz és egy külső tényezőn múlott, hogy előrébb jutunk-e vagy sem. Egyből adódik a kérdésem: hogyan történhetett ez? Elfogadható az, hogyha egy számodra fontos dolog rajtad kívül álló tényezőktől függ? Nem ismerős a mondás, hogy “ki-ki a maga szerencséjének kovácsa”?

Őszintén szólva: én nagyon nehezen tudom elfogadni azt, hogy valami 100%-ig tőlem független dolgokon bukott el és egyáltalán nem volt rá befolyásom. Inkább feltételezem, hogy én rontottam el valamit. Mondhatod erre azt, hogy tépelődő típus vagyok; nem állnál messze az igazságtól (bár sikerült már ránevelnem magam arra, hogy idejében véget vessek a tépelődésnek). Sokszor olyan esetekben is feltételezem, hogy én hibáztam, amikor nem lehet bebizonyítani, de tudod mit? Jobb így! Így legalább el tudok jutni addig a pontig, ahonnan őszintén azt mondhatom: ennyit tehetttem és nem többet. Az, hogy másra hárítsam a felelősséget a saját hibáim számbavétele nélkül, egyszerűen elfogadhatatlan. Hogyan hibáztathatnék bárkit / bármit is úgy, hogy azt se tudom, mi mindent tehettem volna még?

Van, hogy ez az egész hozzáállás kérdése: sokszor eldönthetetlen, hogy miattunk vagy rajtunk kívül álló tényezők miatt siklottak félre az események. Dönts: melyik a jobb hozzáállás, másra mutogatni vagy felvenni az kesztyűt? Melyik a jobb életérzés, az, hogy “kitolt velem a világ” vagy az, hogy “ezt elszúrtam, de tudok javítani”? Biztos, hogy a körülmények áldozata akarsz maradni?

Meg kell tanulnunk felelősséget vállalni a sorsunkért.

Egy barátságos hírlevél-leiratkozás 2015-ből

Ma szaladtam bele ebbe a gyönyörűségbe. Le szerettem volna iratkozni egy hírlevélről, és hát… végülis sikerült is, de ahogy a lenti képen látható feliratot elolvastam, felsírtam. :D (Nézd meg nagyban, megéri.)

...na nem mondod??

Még soha, senki nem mondott ilyet egyetlen kattintásomra sem, úgyhogy a trackpadom most el is pirult egy picit.

Felhasználói élmény szempontjából is több mindent is ki lehetne emelni, például bárminemű designra utaló nyom ügyes mellőzését. (“Leiratkoztál, paraszt? Neked nem jár a CSS!”) Arról nem is beszélnék, hogy meg se próbált lebeszélni arról, hogy leiratkozzak, vagy megtudni, hogy mégis miért döntöttem így – mondjuk ezek után jobb is.

Zeneírási fejlemények az elmúlt pár hónapból

Körülbelül fél évvel ezelőtt elkezdett motoszkálni bennem a gondolat, hogy jó lenne végre a zenéléssel kapcsolatos dolgaimat a helyükre tenni. Azóta rengeteget haladtam, de ide még nem írtam erről egy betűt sem, szóval ideje :)

Volt egy csomó trekk-kezdemény, amit nem fejeztem be, vagy igazából ki se dolgoztam, megmaradtak (félig működőképes) ötletként. Nem gondoltam volna, hogy viszonylag rövid idő alatt véget tudok vetni ennek és ténylegesen el tudok jutni odáig, hogy be is fejezzek zenéket. Aztán végülis a Coach.me-nek, Mike Monday néhány okos oktatóanyagának meg a napi szintű munkának köszönhetően most ott tartunk, hogy hat zenéről is be kell számolnom, amiből négynek az alapja már megvolt ;)

Egy kis apróság így előzetesen: régen egy csomó számom odáig se jutott el, hogy egyáltalán címet kapjanak (ez úgy a folyamat közepén vagy még később szokott megtörténni). Úgyhogy kitaláltam azt, hogy innentől van egy személyes “katalógusom”, amiben minden ötlet “automatikusan” kap egy katalógusszámot, hogy addig is tudjam, hogy mivel dolgozom, ameddig nincs címük. Vicces módon ez rengeteget segített abban, hogy egyáltalán átlássam, mi történik a zenéimmel…

A másik dolog, ami igencsak hasznomra vált, az a feszített tempó. Kitaláltam azt a “hülyeséget” másfél hónapja vagy hogy, hogy megpróbálok hetente egy zenét befejezni. Namost ez elég vészes, ha azt nézzük, hogy az elmúlt öt évben átlagban jó, ha évente befejeztem egy zenét :D De ez nagyon jó, mert ha ezt a tempót tartani akarom, akkor kénytelen vagyok koncentrálni arra, hogy ténylegesen hatékony legyek. (Hozzáteszem, hogy napi átlag egy óránál többet egyszerűen nem tudok most zenekészítéssel foglalkozni, ezzel kell a lehető legjobban gazdálkodni.) Szóval, nincs több “ülünk a Live előtt és tekergetünk mindent ami szembe jön” sztori. Adódhat a kérdés, hogy egyáltalán mennyire lehet minőségi munkát végezni ennyi idő alatt, ezt majd Ti eldöntitek – de az biztos, hogy sokkal könnyebb úgy begyakorolni a folyamatokat, hogyha rövid időn belül többször is meg tudod ismételni őket.

Jöjjenek hát a zenék, némi minimális kommentárral… Kattints ide, hogyha szeretnéd meghallgatni őket!

Simplenote, Notational Velocity, nvALT és egyéb jegyzetelési finomságok

“Te mivel szoktál jegyzetelni?” – ez egy jó kérdés és ezt feltenném neked is (ha van kedved, válaszold meg egy kommentben…) Néha azt érzem, hogy igazából mind a mai napig nem sikerült erre teljesen kielégítő választ találnom. Próbálkoztam Evernote-tal, mindenféle mindmap szoftverekkel, de valamiért egyik sem állt teljesen kézre. Gondoltam, írok egy hosszabb bejegyzést erről, szerintem páran biztos érdekesnek fogjátok találni! Olvass tovább!

Megvolt az első Full Stack Meetup

Full Stack Meetup BudapestKedd este voltam az ex-PHP, most már Full Stack Meetup-on. Két érdekes témában lehetett művelődni:

  • Jenkins Workflow plug-in-ről tartott előadást Pápai Ádám (@wooh_tw), ahol elég meggyőzően bemutatta, hogy mennyire luxus az, amit ez a plugin nyújt a mostani megoldáshoz képest. (Egyelőre) nem foglalkoztam a Jenkins-szel, de ha fogok, biztos, hogy ránézek  közelebbről is erre a cuccra.
  • Ezek után az OpenStreetMap működéséről, miértjéről és hogyanjairól volt egy eléggé szemléletes előadás Kolesár András (@kolesarandras) részéről, bemutatva például azt, hogy egy igazán kicsi település esetében mekkorát tud bakizni egy Google vagy egy Bing térkép és hogy ehhez képest az OpenStreetMap mennyivel jobban tud minket tájékoztatni. Volt szó arról is, hogy egyáltalán hogyan készülnek ezek a térképek, illetve szoba került a Turistautak.hu OSM integrációja is. Ez a téma nekem több szempont miatt is érdekes, jó volt látni, hogy ez a közösségi térképesdi ténylegesen hogy is zajlik…

Jó kis meetup volt, a Ustream HQ pedig roppant kellemes környezetet biztosított neki. Ha érdekel az ilyesmi, a következőre gyere el Te is, érdemes!